Oszkár és a zsidó honfoglalás

Ha tetszik, ha nem, a helyzet az, hogy meg kell követnem Molnár Oszkárt, Edelény híres-hírhedt polgármesterét, aki úgy egy hónappal ezelőtt azzal a meglepő állításával tette országosan is ismertté a saját nevét, miszerint „a cigányok által többségében lakott településeken (...) a terhesség ideje alatt szánt szándékkal olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni”. Aztán, hogy még csak véletlenül se lehessen félreérteni a képviselő-testület ülésén mondott szavait, mindjárt azt is hozzátette, „utánajártam, és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát azért, hogy nyomorék gyereket szüljön”. Az ügy természetesen nem maradt ennyiben, a kijelentéseit az ég világon semmivel sem bizonyító Molnárt feljelentették, ő viszontfeljelentéssel fenyegetődött, ám miután személyében a Fidesz országgyűlési képviselőjét is „tisztelhetjük”, most arra kell várni, vajon a T. Ház felfüggeszti-e majd a mentelmi jogát. Ám akár felfüggeszti, akár nem, nekem – mint mondtam – mindenképpen szükséges megkövetnem őt..., no, persze, nem azért, mert azóta kiderült, hogy a „gumikalapácsos ember” minden szava igaz, hanem mert egy általam most látott videófelvétel totálisan meggyőzően tanúsítja, hogy Edelény első embere bizony olyan súlyos mentális kihívásokkal küszködik, amelyek miatt legfeljebb csak szánalmat érdemel. És itt nem egyszerűen  arról van szó, hogy a magyar parlament egyik tagja a széles nyilvánosság előtt zsidózott egy jóízűt, hisz tudjuk, hogy szép számmal vannak olyanok  – róluk a közelmúltban magam is írtam –, akik a nagyvilág összes létező baját a zsidó/nem zsidó relációból vezetik le..., ám azok a „bölcsességek”, amelyekkel most Molnár rukkolt ki, messze-messze meghaladják a „hát, persze, hogy a zsidók...” kezdetű, valamennyiünk által jól ismert alapvetéseket.

És itt nem főként arra a – kétségtelenül erős – polgármesteri „felütésre” gondolok, amely úgy hangzott, „nacionalista vagyok, szeretem a hazámat, szeretem a magyar embereket, s előtérbe helyezem a magyar érdekeket a zsidó nagytőkével szemben, amely be akarja kebelezni a világot, főleg Magyarországot”, és amelyet a nagy megtiszteltetéstől szinte megnémult, kérdezni az egész „beszélgetés” során még csak tévedésből sem kérdező riporter csodálkozó szemekkel, szájtátva hallgatott..., hiszen ez egyrészt semmivel sem több a szokásos (rög)eszmefuttatásoknál, másrészt pedig annak az összeesküvés-elméletnek a cifrázása, amely Simon Peresz közismert, „felvásárlásos” beszédén alapul, és amire Molnár rá is erősített, mondván, mi valamennyi tisztességes szándékú befektetőt szívesen várjuk, „de az nem tisztességes szándék, hogy föl akarják vásárolni alólunk a hazánkat, mert nekik van pénzük”. Na, szóval, ezekben nincs semmi újdonság. Nem úgy abban a – nagyon sokadikra is bődületes hülyeségnek minősíthető – kijelentésben, hogy tudniillik „Izraelben, Jeruzsálemben, magyar nyelven folyik a gyerekek tanítása (...) tanulják az új hazájuk nyelvét (...) de erről kussolni kell mindenkinek”. Nos, ehhez nem igazán lehet mit hozzáfűzni..., legfeljebb annyit, hogy elsősorban talán magának Molnárnak kellett volna – hogy az ő igazán veretes kifejezését használjam – kussolni, akkor ugyanis nem röhögteti ki ennyire magát. Így azonban szinte én is magam előtt látom azokat a szerencsétlen zsidó kissrácokat, akiket előbb a magyar nyelvvel kínoznak, majd elküldenek az új hazába; abba a hazába, amely mostanság valóban az ígéret földje..., gazdag, békés, toleráns..., és ahol egészen egyszerűen kész öröm zsidónak lenni. Hát, már hogyne kívánkoznának ide.