Gyalázzunk holt költőket

Bár számszerűsíteni nemigen lehet a dolgot, aligha vitatható, hogy a buta, meggondolatlan, félreérthető (esetleg csak félremagyarázható) politikusi megnyilatkozások hány és hány – a későbbiekben bizony nagyon hiányzó – szavazatot vesznek el a pártoktól. Hogy mindez mennyire így van, arról hosszan mesélhetne például Kövér László, jóllehet az ő „köteles” beszédét a szocialisták ás a liberálisok alaposan „átdolgozva” tárták a nyilvánosság elé, pláne meg Mikola István, akinek a menetelő „szingli hordákról” szóló észbontó sületlenségei nemcsak kellemetlen perceket okoztak a Fidesznek, de annak a gyanúját is felvetették, hogy a „nemzet orvosa” maga is sürgős kezelésre szorul. Mindezek persze, egyáltalán nem véletlenül jutottak az eszembe, hanem annak a hírnek az olvastán, amely szerint a békéscsabai önkormányzat által tartott legutóbbi közmeghallgatáson Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik városi elnöke, egyben a Békés megyei szervezet alelnöke egyfelől szót emelt az ellen, hogy az aradi tizenhármak kivégzésének 160. évfordulója tiszteletére rendezett október 6-i városi megemlékezésen egy olyan költemény is elhangozhatott, amelyet „a cionista és magyarellenes” Faludy György írt, másfelől pedig javasolta, hogy a városháza a jövőben – nyilvánvalóan a hasonló esetek elkerülése érdekében – kérje be előre az ünnepségek forgatókönyvét. No, már most, hogy az említett hölgy vajon mire is alapozta azt az állítását, miszerint Faludy György „köztudomásúlag magyarellenes költő volt”, ezért „e versével megbecstelenítették az aradi vértanúk emlékét”, ha egyszer az őt kérdező újságnak még azt sem tudta megmondani, melyik Faludy-mű ellen volt kifogása, azt most ne firtassuk, foglalkozzunk inkább egy kicsit a felszólalás lényegi elemeivel. 

Nos, bár magam nem mennék olyan messze a következtetéseket illetően, mint tette azt többek között Kerék-Bárczy Szabolcs, a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének tagja, aki az eset kapcsán úgy fogalmazott, hogy a Jobbik effajta politizálását mindössze egyetlen lépés választja el a nácik németországi könyvégetéseitől, annyi azonban tény, hogy a Jobbik-vezető szavai a történelem legsötétebb időszakait idézik. Hogy egészen őszinte legyek, számomra már az sem teljesen világos, hogy az állítólag a diktatúra valamennyi válfaját elutasító Jobbik politikusa miért is akar a kádári időkre „hajazó” cenzúrát bevezetni (merthogy a forgatókönyvek előzetes bekérése ezt jelenti, efelől senkinek se legyenek kétségei), ám hogy mindezek mellett még – származás alapján – egyes írókat, költőket  és így tovább indexre tennének, az egyszerűen elképesztő. Na, természetesen nem azért, mert zsidók, hiszen – ahogy nyilatkozta – Szabóné se zsidózott, sőt, mi több, ki sem ejtette azt a szót a száján, hogy „zsidó”, hanem mert cionisták és persze, magyarellenesek. És ha már egyszer valaki az alig több mint három esztendővel ezelőtt elhunyt Faludy Györgöt minden további nélkül magyarellenesnek titulálja, cenzúrázni akarja, meg lecionistázza, vajon hol a határ? Holnaptól ugyan kik lesznek a megszállottak, a műveletlenek és az agyamentek újabb és újabb tiltólistáin? A „magyarellenes” Szomory Dezső, Szép Ernő, Szerb Antal, Ignotus Pál, Heltai Jenő? Esetleg a „cionista” Füst Milán, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes? De ha már ezekre a kérdésekre nincs válasz, legalább azt árulja el nekem valaki, hogy kinek jó és – főleg – meddig tart még kis hazánkban ez a szellemi ámokfutás?