Aljas kampány (megint)

Annak, hogy hamarosan a nyakunkon vannak a következő országgyűlési választások, nem kizárólag az a jele, hogy a Fidesz mind többet és többet beszél a szocialista párt által tervezett mocskos, aljas, hazug, stb. lejárató kampányról – ami ugye, minden idők legeslegeslegundorítóbb „hadjárata” lesz –, hanem az is, hogy a pártközeli tévék és újságok postaládáiba az a fránya szél megint csak elkezdi behordani a politikai ellenfelekre nézvést terhelő (vagy csak annak gondolt) dokumentumokat. Úgy, mint történt az most a Magyar Nemzet esetében, amely napillap a minapi számában egy hozzá eljuttatott, mindössze másfél oldal terjedelmű anyagra (szocialista  útmutatóra?) hivatkozva azt állította, az MSZP átfogó lejárató kampányra készül, ami nem kizárólag magát a legnagyobb ellenzéki pártot, de annak egyes, emblematikusnak tekinthető alakjait is célba venné. A mindenfajta konkrétumot nélkülöző, csak amolyan általános „alapelveket” és vádakat megfogalmazó iromány szerint a majdani kampány során hasznos lehet a  különböző korrupciós és spekulációs ügyek feltárása és felszínre hozása, akárcsak annak a leleplezése, hogy a Fidesz miként kacsint össze a hazai szélsőségekkel, valamint hogyan kerüli meg, illetve veszi semmibe azokat a magatartási normákat, amelyeket pedig a keresztény erkölcs alapján be kellene tartani. Emelett szóba jöhet a fideszes villák, a különösen értékes  pártközeli ingatlanok, továbá a kiterjedt cégcsoportok alapos bemutatása, és persze, az ellenzék kifigurázása. Ami meg a fideszes „célszemélyeket” illeti..., Orbán Viktort – már legalábbis az említett írás szerint – leginkább a közeli hozzátartozói vagyonán keresztül lehet „megfogni”, ahogyan ezt a módszert lehet alkalmazni a „vidéki palotával” rendelkező  Szijjártó Péter esetében is.  

No, már most, hogy ez az állítólagos kormánypárti dokumentum hiteles-e vagy sem, azt magam nem igazán tudom eldönteni (az se lepne meg, ha valódi lenne, amiként az ellenkezője sem), ám abban totál biztos vagyok, hogy a Nemzet több szempontból is alaposan túllihegte a sztorit. Egyfelől ebben a bizonyos MSZP-s „haditervben” az ég világon semmiféle újdonság sincs (azzal ugyanis már egy kisiskolás is tökéletesen tisztában van, hogy választási harcok idején a „korrupció”, a „vagyon” és az „erkölcs” a létező legjobb hívószavak), másfelől meg miért is kellene kuriózumnak tekinteni, hogy valaki a vetélytárs „faragásával” szeretné a győzelmet megszerezni, amikor itthon kivétel nélkül ezt csinálja mindenki emberemlékezet óta..., olyannyira, hogy a korábban csakis a kampányok során látható, hallható szenny ma már a választások közötti esztendőkben is szakadatlanul és megállíthatatlanul ömlik ránk. Akkor meg mire föl a nagy álszenteskedés? Vagy akadnának olyanok, akik szerint – teszem azt – a magunk mögött hagyott három és fél év az ilyen-olyan programokról, a választók meggyőzéséről, a pozitív üzenetekről szólt, nem pedig a politikai ellenfelek besározásáról, morális megsemmisítéséről? És gondolja valaki, hogy ahogy közeledünk 2010 tavaszához, úgy ez a – tisztességesnek a legnagyobb jóindulattal se nevezhető – harc nem lesz egyre aljasabb és aljasabb? Az is igaz persze, hogy mindezért nem egyedül a pártok a felelősek, merthogy ők – és ezt tényleg fölösleges lenne tagadni – csak azt teszik, amivel a tapasztalatok szerint a leghatásosabban lehet mozgósítani a híveiket. És ez manapság még csak véletlenül sem a normális hang, a kultúrált, személyeskedésektől mentes, érvekkel operáló vita, hanem az egymásra okádott töméntelen mocsok. Na, úgyhogy szerintem is gyomorforgató kampányra kell készülni. Megint.