Hírek

2009.07.21. 05:01

Orbán Viktor balról „támad”

Azok az orbáni gondolatok, amelyek a kapitalizmus alkonyáról, még közelebbről a gazdaság önszabályozó voltával, valamint a piac mindenhatóságával kapcsolatos mítoszok lerombolásáról szólnak, azok közé a baloldali alapvetések közé tartoznak, amelyek legfőbb jellemzője az etatizmus, illetve a szabadpiac- és tőkeellenesség.

Stanga István

Ahogy az lenni szokott, Orbán Viktornak a Bálványosi Szabadegyetemen elmondott beszéde újfent komoly visszhangot váltott ki Magyarországon. Ami persze, egyáltalán nem véletlen, hiszen a Fidesz elnöke Tusnádfürdőn egy olyan új korszakot, egy olyan új Európát vizionált, amelyben legalább 15-20 esztendőn keresztül a jobboldal eszmerendszere lesz az uralkodó. No, már most, hogy ez a jóslat (vagy inkább remény?) megalapozott-e,  halvány fogalmam sincs, tény azonban, hogy a legnagyobb ellenzéki párt első emberének erdélyi eszmefuttatását teljesen eltérő módon értékelték idehaza. Nyakó István, a szocialista párt szóvivője – ezúttal ismét afféle „verőemberi” szerepkörben – Orbánt egy spirituális vezetőhöz, egy törzsi varázslóhoz hasonlította, kijelentve, hogy „ráolvasással, energiaküldéssel nem lehet kezelni a gazdasági válságot és megvédeni a munkahelyeket”, továbbá, hogy „Magyarországnak nem Óz, a nagy varázsló kell, hanem eredményes válságkezelés”, míg Lendvai Ildikó MSZP-elnök (aki szerint egyébként Orbán Viktornak hallgatnia kellene a gazdasági ügyekről, hiszen a szavai immár „kockázati tényezővé” váltak az ország megítélése szempontjából) „semmitmondó általánosságok”-nak nevezte a tusnádi gondolatokat. Nos, annak taglalásába most nem mennék bele, hogy ezek a minősítések a helytállóak-e, avagy az a lapvélemény, ami az „ingujjra vetkőzött” Orbán „korszakalkotó” és „történelmi léptékű” beszédéről szólt, ehelyett inkább egy furcsaságra (hadd ne mondjam: ellentmondásra) hívnám fel a figyelmet.   

Mert miközben Orbán Viktor egy korszak lezárásáról, a neoliberalizmus és az ahhoz társult baloldal zsákutcába jutásáról, ideológia céltalanságáról és identitásválságáról (no, meg persze, az európai jobboldal jövőbeli másfél-két évtizedes hegemóniájáról) értekezett, azon közben olyan virtigli balos megközelítéseket használt, amelyeket az ember sokkal inkább várna egy Kiss Pétertől vagy egy Szekeres Imrétől, semmint attól a valakitől, akit a hazai jobboldal elismert vezéreként tartanak nyilván. És ez még akkor is így van, ha azzal valamennyien tisztában vagyunk, hogy a hagyományos jobb- és baloldali felosztásnak napjainkban egyre kevesebb értelme van (itthon pedig már jó ideje rendesen összekeveredtek ezek a „szerepek”), és hogy Orbán az utóbbi időben nagy-nagy előszeretettel penget baloldali húrokat, amelynek okán többen és többször is a szemére vetették, hogy a kisembereknek a Kádár-éra viszonylagos szociális biztonsága iránt érzett nosztalgiájára „játszik”. Azt, hogy mindez tényleg így van-e, persze, nem  könnyű megmondani, ám annyi bizonyos, hogy azok az tusnádi kitételek, amelyek lényegében a kapitalizmus alkonyáról, közelebbről a gazdaság önszabályozó voltával és a piac mindenhatóságával kapcsolatos mítoszok lerombolásáról, a tőkével nem rendelkezőknek a közjót megtestesítő – és természetesen erős – állam általi megvédéséről szóltak, egytől egyig azok közé a hamisítatlan baloldali alapvetések közé tartoznak, amelyek legfőbb jellemzője az etatizmus, illetve a szabadpiac- és tőkeellenesség. A kérdés már most az, hogy a Tusnádfürdőn elhangzottakat csupán afféle retorikai fogásként, gondolatkísérletként kell-e értékelnünk, avagy azok lesznek az orbáni kormányzás központi elemei. Nagyon nem mindegy.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!