Hírek

2009.06.15. 05:47

Szocialista (h)arcok

A szocialisták egy fiatal és új arcot keresnek kormányfőjelöltnek, ami korántsem egy egyszerű feladat, hiszen a párt korábbi nagy reménységei közül ez idő szerint többen is a hatóságokkal „tusakodnak”, mások meg nyilván kétszer is megfontolják majd, hogy egy szinte megnyerhetetlen háboróban vigyék-e a zászlót.

Stanga István

Miközben Baja Ferenc, a szocialisták egykori frontembere azon ügyködik, hogy a július 4-i kongresszus fogadja el a párt megújításának úgynevezett „mszp 2.0”-ás verzióját, amely – többek között – teljesen internetesítené a pártmunkát (hiába, no, előfordult már másokkal is, hogy belehülyültek abba, amit éppen csináltak), aközben az MSZP vezetése nekilátott, hogy 2010-re valami kormányfőjelölt után nézzen. Lázas keresgélésről persze, egyáltalán nincs szó, csak amolyan célozgatásokról, meg itt-ott elejtett mondatokról, dehát az ember már réges régen megtanulta a politikusok szavait értelmezni. Az a tény, hogy a kormánypártnak úgy háromnegyed évvel a soron következő választások előtt még a leghalványabb sejtelme sincs arról, kit is indít majd a miniszterelnöki posztért, annak ellenére is nagyon sokat elárul a jelen helyzetről és az esélyekről, hogy mindnyájan tudjuk, létezik manapság sokkalta kapósabb foglalkozás is, mint az MSZP „arcának” lenni. Hogy aztán a szocialisták képesek lesznek-e gyorsan és csendben megtalálni az ideális jelöltet, netán megismétlik azt a szánalmas bohóckodást, amit Gyurcsány utódjának a kiválasztásakor csináltak, nem tudom, ám annyi biztos, hogy Lendvai Ildikó minapi nyilatkozatától sokkal okosabbak nem lettünk. A pártelnök szerint ugyanis egy „fiatal, új arcot keresnek”, aki bár nem a semmiből jön, mégis „jelképezni tudja az új korszak új kihívásait”. No, már most, hogy az illetőnek Lendvai Ildikóhoz vagy teszem azt Mesterházy Attilához képest kell-e fiatalnak lennie, nem igazán derült ki a hírekből (arról már nem is beszélve, hogy Gyurcsány is fiatal volt, aztán mégis...), de bárhogyan is legyen, az alkalmas személy megtalálása korántsem tűnik kis feladatnak.

Egyrészt azért nem, mert az MSZP soha az életben nem arról volt híres, hogy egymást taposták benne a tehetségesebbnél tehetségesebb ifjoncok, másrészt meg azok közül, akiket a baololdalon mint nagy reménységeket tartottak számon, jó páron – nos, hogyan is mondjam finoman – rendesen keresztülgyalogolt az élet. Ott van mindjárt  a korábban amolyan politikai és szervezési zseniként elkönyvelt Ziuschlag János, avagy a nem is olyan régen még az erzsébetvárosi önkormányzat élén álló – szintén egyfajta tálentumnak tartott – Hunvald György, akiknek ez idő szerint a legkisebb bajuk is nagyobb annál, mint hogy a jövőbeli karrierjükön töprengjenek, és akik talán már nem is lesznek olyan nagyon fiatalok, mire újra szabad levegőt szívhatnak. Szóba jöhetne még a Gyurcsány-érában egészen az államtitkári tisztségig jutó, majd egy kis időre háttérbe vonuló, most pedig ismételten aktivizálódó Újhelyi István, ám még egy-két terhelő vallomás a Zuschlag-perben, és neki is inkább lesz tanácsos egy jó ügyvédet keresni, semmint politizálással múlatni a drága időt. Van aztán egy másik csoport,  amely a jelenleg is pozícióban lévő fiatalokból áll (ide tartozik Mesterházy Attila, Ficsór Ádám, Botka László, Molnár Csaba és társaik), csakhogy ők nagy valószínűséggel előbb „elhasználódnak”, mint ahogy miniszterelnök-jelöltként egyáltalán szóba jöhetnének, nem is beszélve arról, hogy –amint erre az előzőekben már utaltam – egykük sem olyan hülye, hogy egy megnyerhetetlen háborúban a zászlót vigye. Na, egyszóval, akárhonnan nézem is a dolgot, ez a „fiatal és új arc” nem lesz egy egyszerű történet... Különösen, ha azt is hozzáteszem, hogy Lendvaiék egy „erkölcsileg feddhetetlen és mélyen elkötelezett baloldali politikust” keresnek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!