Kövér hűtheti a pezsgőt

Őszintén szólva azon én egyetlen pillanatig sem csodálkozom, hogy Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke a magyar demokrácia második születésnapjaiként értékelné a Szabad Demokraták Szövetsége  kiesését az országgyűlésből, hiszen csak a politikai analfabáték előtt nem világos a tény, miszerint a legnagyobb ellenzéki párt háza táján mindig is összehasonlíthatatlanul jobban gyűlölték a liberálisokat (na, jó eltekintve a „hőskorszaktól”, amikor is a fiatal Orbán Viktor tanítómestere Kis János, az SZDSZ alapítója és legelső elnöke volt), mint az amúgy fő ellenfélként számon tartott szocialistákat. És ha ez így van – márpedig kétségkívül így van –, Kövér László lassan-lassan kezdheti hűteni azt a bizonyos pezsgőt, amelyet  a liberálisok „elvérzésére” tartogat, mivel ez idő szerint nagyon úgy néz ki, senki és semmi nem képes megakadályozni annak a pártnak a bukását, amely 1990-ben, az első szabad választásokon még az ország második legerősebb politikai erejének bizonyult, és amely akkor több mint egymillió szavazót tudhatott maga mögött, ahelyett, hogy – mint teszi azt napjainkban – 200.000+1 nyomorult voksról ábrándozott volna. Ha Kövér öröme valamiért mégsem teljes, az legfeljebb amiatt van, hogy a jelenleg Fodor Gábor vezette csapatot nem ő maga, illetve a Fidesz „végezte ki”..., elvégezték és elvégzik ezt helyettük a liberális párt egymással kíméletlen harcot vívó csoportjai, úgy, ahogyan tették azt az elmúlt egy évben szűnni nem akaróan, és ahogyan teszik azt ma is. Hogy mindez tényleg így van, azt igen szemléletesen mutatják az elmúlt egy-két nap eseményei, jelesül az a botrány, amely azért tört ki, mert az SZDSZ parlamenti frakciójának három tagja (köztük az ország tanács korábbi elnöke, Gulyás József) a T. Házban a párt döntéshozó szerveinek az állásfoglalása ellenére sem volt hajlandó megszavazni Bajnai Gordon miniszterelnökségét, sőt, Gulyás egy tartózkodó vokssal még Ficsor Ádám számára is kellemetlen perceket okozott a nemzetbiztonsági bizottságban.

A történet persze, onnantól kezdett érdekessé válni, amikor kiderült, hogy a pártban néhányan nem hagynák annyiban a dolgot, és szívesen számon kérnék a „renitens” honatyákat..., amely elhatározást tett is követte, már amennyiben Sándor „Női Kvóta” Klára – csak tippelni lehet, hogy kiknek a nevében – két nap leforgása alatt végigrohanta a „baráti médiumokat” (az ATV-t, a Klubrádiót, a Nap-keltét), hogy mindenütt őszintén felháborodjon azon az „áruláson”, amelyet a „nem”-mel voksoló képviselők elkövettek. No, már most, aki azt gondolja, hogy a „célkeresztben” valóban Gulyás és társai állnak, hogy a Sándor Klára mögött meghúzódó valakik tényleg ezt a három embert szeretnék „kilőni”, az súlyosan téved; pontosabban ez a három személy csak annyiban izgalmas, amennyiben mindnyájan Fodor Gábort, a párt elnökét támogatják..., mivel az a – cseppet sem elegáns –támadás, amelyet párton belüli ismeretlenek (ámbár mindenki pontosan tudja, kikről van szó) indítottak Gulyásék ellen, valójában Fodor helyzetét volt hivatott megingatni. Azét a Fodorét, aki soha, egyetlen másodpercig  erejéig sem érezhette biztonságban magát a nagy nehezen megszerzett pártelnöki székében, hiszen az SZDSZ „erős emberei” köztudottan Kóka Jánost favorizálták, ám az ő helyzete az elnökválasztási csalást követően tarthatatlanná vált, így aztán jöhetett Fodor...., jöhetett, jóllehet ellenfelei szinte az érkezése pillanatától a mielőbbi távozására „játszottak”, amely cél elérése az érintettek számára sokkal fontosabb volt (és jól láthatóan ma is az), mint hogy mi is történik majd az addig nem látott mélységekbe zuhanó párttal. És ez még akkor is így van, ha napjainkban már – feltéve, hogy nem következik be valamilyen csoda –, nagyon nagy biztonsággal megjósolható, milyen jövő is vár az SZDSZ-re. Ezért is írtam, hogy Kövér elkezdheti hűteni a pezsgőt.