Merénylet?

Hát, ami azt illeti, tunyasággal még a legnagyobb ellenségei sem igazán vádolhatják Szabó Mátét, ugyanis az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a megválasztása óta eltelt másfél esztendő során annyi de annyi kérdéssel foglalkozott, hogy azokat még felsorolni is fárasztó, nemhogy végigvinni. Hogy mást ne mondjak, csak az elmúlt hetekben-hónapokban olyan „húzós” témákkal kapcsolatban ismerhettük meg az álláspontját, mint amilyen a bankok hitelezési gyakorlata, a magáncsőd bevezetésének a szükségessége, a magyarországi cigányok helyzete, az adóhatóság által végzett vagyonosodási vizsgálatok problémái, és akkor még figyelmen kívül hagytunk olyan „apró-cseprő” dolgokat, mint az élelmiszerboltokból kitiltott vakvezető kutyák ügye, avagy a helyszíni bírságoknál alkalmazott formanyomtatvány jogsértő volta. Legújabban pedig a rendőrség március 15-i tevékenysége (egyebek mellett az úgynevezett „cumisüveg-história”) ad munkát neki, no, meg persze, annak a fogvatartottnak az esete, aki a kaposvári börtönben hunyt el eleddig tisztázatlan (gyanús?) körülmények között. Ez utóbbi sztori azonban nemcsak azért vált folöttébb izgalmassá, merthogy az ombudsmani hivatal közölte, várják mindazok jelentkezését, akiket 1989. október 23-át követően valamely honi büntetés-végrehajtási intézetben kínoztak, ilyen-olyan módon megaláztak, hanem amiatt az igencsak meghökkentő történet (hadd ne mondjam: a maga nemében párját ritkító összeesküvés-elmélet) miatt, amellyel Szabó Máté az egyik kereskedelmi televízió reggeli beszélgetős műsorában rukkolt ki, s amely szerint az a múlt heti fővárosi közlekedési baleset, amelynek Szabóék Nissan Micrája „esett áldozatul”, messze-messze nem afféle véletlen volt, hanem egy ellene irányuló merényletkísérlet.

Igen, nem értettek félre, valóban merényletkísérletet mondtam, mivel az ombudsman több mint egyértelműen utalt arra, miszerint egyáltalán nem tartja véletlennek, hogy két nappal a kaposvári haláleset kivizsgálásának a bejelentése után az autóját „a szombathelyi büntetés-végrehajtás egyik páncélozott szállítójárműve tönkreverte”. „Nyilván véletlen, mint ahogyan az is véletlen volt, hogy a katonaságnál mindig én mostam fel a latrinát” –ironizált Szabó, majd a hitetlenkedő műsorvezető kérdésére – hogy még csak véletlenül se lehessen rosszul értelmezni a szavait – meg is ismételte az állításait. Nos, az egyszerűség kedvéért hagyjuk most figyelmen kívül az olyan – amúgy nem lényegtelen – tényeket, miszerint a szombathelyi bv-intézetnek semmiféle páncélozott járműve sincsen (a kérdéses Ford Transitot „páncélozott szállítójárműnek” nézni..., hát, meglehetősen élénk fantáziára vall), továbbá, hogy a Nissan Micrát vezető fiatalember – aki a  hírek szerint nem más, mint Szabó Máté fia – a helyszínen elismerte saját felelősségét, és koncentráljunk inkább arra a kérdésre, hogy tudniillik mi a túró vihette rá az ombudsmant, hogy egy ilyen – elnézést a kifejezésért – primitív és bugyuta (rém)történettel álljon ki a nyilvánosság elé. Nos, be kell vallanom, még csak sejtéseim sincsenek..., ha ugyanis nem arról van szó, hogy Szabó a fiát ért baleset okán nyilatkozott egy kissé zaklatottan (melyik szülő ne akadna ki, ha efféle dolog történne a gyerekével), netán hogy ilyen sete-suta módon akarta önmagára irányítani a reflektorfényt – amire viszont a világon semmi szüksége –, akkor csak arra gondolhatok, hogy az elmúlt időszak megfeszített munkája...khm... hogy is mondjam..., szóval egy kissé megviselte az ombudsman idegeit. Ami persze, könnyen előfordulhat bármelyikünkkel..., csak ilyenkor pihenni kell, nem a tévében beszélgetni.