2009.03.20. 06:34
Hajrá cenzúra!
Ha a stadionokban megvalósított cenzúra-projektet a politikusok köztéri szerepléseik esetében is alkalmaznák, úgy utóbbiak a jövőben csak és kizárólag olyan beordibálásokat hallhatnának, amelyeket egy bizottság előzetesen jváhagyott. És hát, nem mindegy, hogy „Húzzunk bele!” vagy „Gyurcsány, takarodj!”
Ami azt illeti, hülyeségért nem kell a szomszédba menniük azoknak a honi rendőrségi okostojásoknak, akik az elmúlt esztendő őszén kitalálták, hogy a jövőben csak és kizárólag olyan transzparenseket és egyéb szurkolói „segédeszközöket” lehessen bevinni a hazai stadionokba, amelyekre egy előzetes vizslatást követően ráütötte a pecsétjét a Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve a rendőrség képviselőiből álló bizottság. Nos, ez utóbbi szervezetnek máris akadt dolga, ugyanis itt a nyakunkon az április 1-jei Magyarország–Málta labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzés, úgyhogy az első szurkolói zászlók nemhogy csak átestek ezen „vizsgán”, de – édes istenem, hogy megkönnyebbültem a hír hallatán – sikerrel is vették ezt a sajátságos (avagy inkább magyaros?) akadályt..., így aztán nem egészen két hét múlva mindnyájan olvasgathatjuk majd az olyan feliratokat, hogy „100 % magyar”, „Küzdeni kell!”, „Magyar csapat – magyar szív”, sőt, mi több, még a máltai madárirtás ellen tiltakozó, „Stop killing the wild birds in Malta!” szöveg is zöld utat kapott. No, már most, azzal magam is teljesen tisztában vagyok, hogy a szövegek láttamoztatása (amelyhez egyébként a zászlóért felelősséget vállaló illető nevének, lakcímének, telefonszámának a leadása társul) a magyar stadionokban is időről időre fel-felbukkanó gyűlöletkeltő, uszító feliratok kiszűrésére irányul – e céllal maximálisan egyet is értek –, mindazonáltal az „előzetes cenzúrázást” (ugyanis itt nem másról van szó, mondjon bárki bármit) elképesztő ostobaságnak, mindemellett pedig igen veszélyes precedensnek gondolom. Ostobaságnak azért ostobaság, mert ennek a bizottságosdis bohóckodásnak az ég világon semmiféle értelme sincsen (a gyalázkodó transzparenseket ugyanis eddig is le lehetett – sőt, szerintem le kellett – szedetni), veszélyes gyakorlatnak meg azért tartom, mivel ötleteket adhat azoknak a hazai buzgómócsingoknak, akik amúgy is rettentően fogékonyak mindenféle baromságra.
Márpedig a lehetőségek végtelenek... Hogy mást ne mondjak, kezdetben a stadionokon belül lehetne továbbfejleszteni a cenzúrát, teszem azt úgy, hogy pár nappal a mérkőzéseket megelőzően berendelnék az MLSZ-hez vagy a rendőrségre a B-közepeket (hely hiányában az őket képviselő, 4-5 főből álló csoportokat), akik a bizottság tagjai előtt elordítanák azokat a buzdító versikéket és/vagy szidalmakat, amelyeket majdan a meccs alatt akarnak „bevetni”, így rövid úton kiderülhetne, hogy a „Hajrá Fradi!” vagy a „Harcoljatok!” üvöltésen túl beleférnek-e a derbibe az olyan rigmusok, mint mondjuk a „Mocskos lilák!”, netán az ennél valamelyest szigorúbbnak tűnő „Kurva anyád!”. Még nagyobb hasznát lehetne venni azonban ennek a több mint zseniális cenzúra-dolognak az elmúlt időszakban idehaza is jócskán megszaporodott tüntetések és utcai demonstrációk során, mivel azok eddig – kár lenne tagadni – híján voltak minden tervszerűségnek és a rendfenntartók által elvárt fegyelmezettségnek. Na, de mindez rögvest a múlté lesz, ahogy erre a területre is kiterjesztjük az MLSZ és a rendőrség valóban párját ritkító projektjét, amelynek hála a jövőben kizárólag olyan táblákat és transzparenseket láthatnánk a különböző összeröffenéseken, amelyeket egy illetékes bizottság (ebben helyet kaphatna teszem azt egy rendőr, egy nyelvész, no, meg természetesen egy politológus, mert azok egyébként is mindenütt ott vannak) előzetesen jóváhagyott. E procedúra legnagyobb haszonélvezői ugyanakkor mégiscsak a politikusok lennének, mert amíg ez idő szerint egy-egy köztéri szereplésük hemzseg a váratlan és kínos epizódoktól, addig a jövőben csupa-csupa „zsűrizett” bekiabálást hallhatnának..., ami számottevő differencia, mert még a legharcedzettebb miniszterelnöknek sem lehet mindegy, hogy mközben beszél, azt zúgja-e a tömeg, „Húzzunk bele!”, avagy azt, „Gyurcsány, takarodj!” Azt persze, hogy mindebből mikor lesz valóság, nem tudom. De már nagyon várom.