Ha a hajó süllyed

„A hála nem politikai kategória” – mondta egykoron a köztársasági elnöki székből „kigolyózott” Pozsgay Imre, mely megállapítás örökérvényűségét és igazságát legfeljebb azoknak kell bizonygatni, akik az életet nagyjából úgy képzelik el, ahogyan azt a rózsaszínű leányregényekben lefestik. Na, szerintem ez utóbbiak számára lesznek igen tanulságosak az elkövetkező hetek-hónapok történései, már amennyiben a kormányfő most bejelentett távozási szándéka kapcsán nemcsak azt figyelhetik meg, miként múlik el a világ dicsősége, hanem azt is, hogy azok a szép, nagy, szürke rágcsálók bizony, tényleg milyen villámgyorsan képesek elhagyni a süllyedő hajót. És bár nem hiszem, hogy a küzdelmet látszólag feladó miniszterelnöknek különösebb illúziói lennének a valamikori kedvencek jellemét és gerincét illetően, azért bizonyára neki is szolgálnak majd meglepetéssel néhányan az úgynevezett holdudvar egykori tagjai közül. Ott van mindjárt az egyik gazdasági hetilap legfrissebb számának „Rossz lóra tettem Gyurcsánnyal” című publicisztikája, amelyben Babarczy Eszter esztéta saját balfogásával szembesíti az olvasókat, mondván, ő is azon értelmiségiek közé tartozik, akik 2006-ban még támogatták Gyurcsányt Ferencet, ám akik mára közel kerültek az országot is hosszú évek óta jellemző „tehetetlen, tanácstalan, depressziós bénultsághoz”, és akik most „próbálnak kezdeni valamit azzal a ténnyel, hogy tévedtek”. No, már most, kétségkívül nagyon üdvös, ha valaki képes belátni önnön tévedését (a tényfeltáró vallomás a bíróságon is enyhítő körülméynek számít), és ugye, abban a bölcsességben is rejlik igazság, hogy jobb későn, mint soha, csakhát van ennek a bűnbánatnak egy-két szépséghibája.

Így elsősorban is az, hogy egy kicsit későn jött. Mert bár semmiféle okom sincs kétségbe vonni az említett írás őszinteségét, számomra ez a hirtelen jött fel- vagy inkább beismerés jóval hitelesebb lett volna, ha történetesen az előtt jön, mielőtt Babarczy cége, a Thespis-Art Bt. szerződést köt a Kiss Péter által vezetett Miniszterelnöki Hivatallal egy olyan internetes felület működtetésére (ez amúgy a „Magyarország Holnap Kerekasztalok” nevet viseli), amelyen – egyebek mellett – Gyurcsány Ferenc beszédeit népszerűsítik, és amelynek kialakításáért a MeH 6 milliót fizetett a Babarczyt beltagként jegyző bt-nek. Ha most mindehhez még azt a tényt is hozzáveszem, hogy a kérdéses megbízási szerződés időtartama a 2008. február 20. és május 31. közötti időszakra szólt, akkor mindjárt két következtetés levonására is módunk nyílik..., így egyfelől azt kell megállapítanunk, hogy – szó, mi szó – Babarczy tényleg nem túlzottan hamar jött rá a most világgá harsogott „igazságokra”, másfelől pedig azt, hogy az a bizonyos ló, amelyre tett – ellentétben a cikke címével –, messze-messze nem volt annyira rossz..., már persze, ha egyáltalán lóról kell beszélnünk, nem pedig fejőstehénről. De akárhogy is van, annyi teljesen bizonyos, hogy korántsem Babarczy „rádöbbenése” az utolsó, amelyet ebben a sajátos és bizarr „műfajban” hallottunk..., mert nem kell hozzá nagyon sok idő, hogy szép egymásutánban felbukkanjanak majd a többiek is, így az ilyen-olyan tanácsadók, szakértők és elemzők, hogy a tanulmányírók végeláthatatlan soráról már ne is beszéljünk. Csak ezúttal éppen nem a számlatömbjükkel érkenek, hanem a felismeréssel: rossz lóra tettek.