Hírek

2008.11.16. 10:33

Majdnem semmi

Bár nekem is csak a médiumok segítségével volt módom követni a révkomáromi eseményeket, valahogy az az érzés alakult ki bennem, hogy a hétvégi találkozó inkább Robert Fico szájíze szerint alakult..., nem utolsó sorban azért, mert a szlovák kormányfő kizárólag a magyarországi szélsőségesekre koncentrált.

Stanga István

Noha azt talán túlzás lenni kijelenteni, hogy Gyurcsány Ferenc és Robert Fico szombati révkomáromi találkozója semmilyen eredményt sem hozott (hiszen a kapcsolatok jelenlegi szintje mellett az sem lebecsülendő, hogy egyáltalán leültek beszélni), ám a „majdnem semmi”-féle értékelés már több mint közel jár a valósághoz. Nem véletlen hát, hogy a kormányfői „míting” hozadékától idehaza szinte senki sem volt elájulva. A Fidesz példának okáért azt hiányolta – hadd tegyem hozzá: teljes joggal –, hogy a közös nyilatkozat egyetlen szóval sem tér ki a botrányos dunaszerdahelyi történésekre (a párt szerint ez az jelenti, hogy a magyar embereket „büntetlenül lehet agyba-főbe verni Magyarország határain túl”), illetve a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ügyére, míg a Szabad Demokraták Szövetségénél azzal intézték el a dolgot, hogy mivel amúgy sem vártak áttörést, így nem is kellett csalódniuk. És persze, nem volt igazán elégedett maga Gyurcsány Ferenc sem (a miniszterelnök „vegyes érzelmekről” beszélt az egyeztetés kapcsán), amit – őszintén szólva – nem is nagyon csodálok, mert bár nekem is csak a médiumok segítségével volt módom követni az eseményeket, valahogy az az érzés alakult ki bennem, hogy a hétvégi határmenti találkozó inkább Robert Fico szájíze szerint alakult..., nem utolsó sorban azért, mert a szlovák kormányfő kizárólag a magyarországi szélsőségesekre koncentrált, igencsak nehézzé téve ezzel Gyurcsány Ferenc helyzetét.

És valóban, akárhány tudósítást és értékelést is olvastam el (köztük szép számmal külföldi lapvéleményeket), azok többsége nem (vagy csak alig-alig) foglalkozott a hazánk számára lényeges kérdésekkel – így a szlovák rendőrség brutális fellépésével, a felvidéki magyar kisebbség helyzetével, és így tovább –, ellentétben mondjuk azzal a Fico-kijelentéssel, miszerint megengedhetetlen, hogy „a félfasiszta Magyar Gárda egyes politikai pártokkal kokettáljon”, hogy „huszonnyolc ember fasiszta egyenruhában masírozzon Szlovákiában”, illetve hogy szlovák zászlót égessenek a magyarországi követség előtt..., és akkor még egyetlen szóval sem említettük azt a sommás, ám meglehetősen elfogult és aligha egykönnyen alátámasztható véleményét, hogy tudniillik „a fasizmus Magyarországról gyűrűzik át Szlovákiába”. És bár a Fico által elmondottakat számos ponton lehetne támadni, annyi vitathatatlan, hogy az olyan cselekmények, mint a zászlóégetés, avagy az itthon is a támadások kereszttüzében álló Nemzeti Őrsereg királyhelmeci koszorúzása, egyrészt rendkívül nehéz helyzetbe hozzák a diplomáciánkat, másrészt meg szinte lehetetlenné teszik, hogy az európai közvélemény azonosuljon a magyar állásponttal, holott enélkül valós sikert aligha lehet elérni. Más kérdés természetesen, hogy a nálunk tapasztalható szélsőséges megnyilvánulások nem Fico számára jelentenek feladatot. Ezt a „leckét” nekünk kell megoldani.   

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!