2008.11.29. 12:37
Közutálat
Abban, hogy az emberek mára elfordultak a politikától, nemcsak Gyurcsányék töketlenkedése, Orbánék minden konstruktivizmust nélkülöző ellenzékisége, az SZDSZ évek óta tartó mélyrepülése és Dávid Ibolyáék antipopulizmusnak álcázott turbo-populizmusa van benne, de Antallék tehetetlensége, Hornék korrupciós esetei, a Fidesz-kormány arroganciája és Medgyessyék dilettantizmusa is. Egyszóval mindenki „megdolgozott” a jelen helyzetért.
Nem zárom ki, hogy a világszerte igen súlyos következményekkel járó pénzügyi-gazdasági válság nálunk is egyre inkább érezhető hatásai teszik, de tény, hogy a Szonda Ipsos e hónap közepén elvégzett közvélemény-kutatásának most közzé tett eredményei azt mutatják, hogy a magyar választóknak baromira tele van a hócipőjük mindazzal, amit ma idehaza „politika” címén művelnek. Azt, hogy az elégedetlenség a szokásosnál is erőteljesebb, jól mutatja, hogy az emberek immár nemcsak a politikát magát, avagy az ellenoldal politikusait rühellik a végtelenségig, de a sajátjaikat se tartják szinte semmire. Már önmagában az se túl szívderítő, hogy a megkérdezettek egy 100-as skálán a kormány munkáját csupán 20, az ellenzékét pedig mindössze 29 pontra értékelték, az meg ennél is elgondolkodtatóbb, ahogyan a táborok tagjai az övéik teljesítményét látják..., a szocialisták 42 pontot adtak a Gyurcsány-kabinet közelmúltbeli produkciójára, hasonlóan a Fidesz-szimpatizánsokhoz, akik 44 ponttal jutalmazták (vagy büntették?) az ellenzék tevékenységét. És hol van ez még azok véleményétől (ők különben a népesség 40 százalékát jelentik), akik tudatosan tartják magukat távol a pártok világától, és akik szerint a kormány nem érdemel többet 16, az ellenzék meg 18 pontnál.
És bár hosszasan lehetne még elmélkedni a lehangoló adatokról (például, hogy a Fidesz támogatói között miért is csökkent a szavazási hajlandóság 70-ről 62 százalékra, amely egyébként a szocialisták híveinél eleve csak 60 százalék körüli, vagy hogy az alacsony társadalmi státuszú embereken túl miért annyira apatikusak az értelmiségiek is), de nem teszem, mert ennyiből is tökéletesen látszik, hogy az országot irányíító elitnek milyen mértékben is sikerült elidegenítenie a politikától az embereket. És még csak ezt sem mondhatjuk, hogy a jelen helyzetért kizárólag az egyik vagy a másik oldal a felelős, mert a rendszerváltást követő valamennyi párt és kormány nagyon keményen „megdolgozott” azért, hogy napjainkban az egész garnitúra ekkora közutálatnak örvendjen. Hiszen ebben a mostani állapotban nemcsak Gyurcsányék töketlenkedése, Orbánék minden konstruktivizmust nélkülöző ellenzékisége, a szabad demokraták évek óta tartó mélyrepülése és Dávid Ibolyáék antipopulizmusnak álcázott turbo-populizmusa van benne, hanem egy seregnyi más történet és szereplő..., így Antall Józsefék tehetetlensége, a Horn-éra korrupciós esetei, a Fidesz-kormány arroganciája, Medgyessyék minden képzeletet fölülmúló dilettantizmusa, hogy a politikai elit egészére jellemző acsarkodásról, tehetségtelenségről, önzésről már ne is szóljunk. Ézért tartom nemcsak megmosolyogtatónak, de fölöttébb álságosnak is, amikor politikusaink fejcsóválva veszik tudomásul a mind többekre jellemző kiábrándultságot és közömbösséget. Pedig hát, lesz ez még rosszabb is.