2008.11.24. 14:15
Kétséges egység
Schmidt Mária a gazdasági bajokat egy nemzeti egységkormánnyal orvosolná, amely elképzelés nemcsak a pártpolitikai szempontokat mellőzné, de a jelen emblematikus politikusait is, így Gyurcsány Ferenc jelenlegi, illetve Orbán Viktor ex kormányfőt . A nem kevéssé populista terv ugyan nagyon szépen hangzik, de valószínűleg nem több, mint puszta illúzió.
Nemzeti egységkormányra lenne szüksége Magyarországnak, mert nagyon nagy a baj, és még nagyobb lesz – ezzel a kijelentéssel lepte meg tegnap az egyik kereskedelmi rádió hallgatóságát a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Schmidt Mária..., már ha egyáltalán meglepetésnek számít egy olyan elgondolás, amelyet annyiszor és annyian vetettek fel az elmúlt időszakban hazánkban, látva, hogy a pártok közötti kíméletlen hatalmi harc a minimálisan szükséges együttműködést is teljesen lehetetlenné teszi. Az elképzelés szerint ennek az egységkormánynak a mandátuma az elkövetkező választásokig szólna, a megbízatása pedig kizárólag bizonyos intézkedések megtételére (egyebek mellett például a nagy ellátórendszerek reformjának végrehajtására) korlátozódna. És hogy ki is lenne a miniszterelnök? Hát, mindez nem derült ki, csak annyi bizonyos, hogy a terv nem csupán a pártpolitikai szempontokat tenné félre, hanem napjaink meghatározó (mondhatni: emblematikus) politikusait is, ugyanis a Schmidt Mária által elképzelt „együttesben” sem Gyurcsány Ferenc jelenlegi, sem Orbán Viktor ex kormányfőnek a világon semmiféle szerep sem jutna. Nem így viszont Sólyom László köztársasági elnöknek, akitől Schmidt egyfajta aktivitást várna, de legalábbis azt, hogy tudniillik kezdeményezően lépjen fel az egységkormány gründolását illetően. Nos, bár ez a „tegyük félre az ellentéteket, aztán hajrá, jöjjön a nemzetmentő csapat”-féle ötlet – ahogyan arra az előzőekben már utaltam – mostanában meglehetősen népszerű, mégsem nagyon hiszem, hogy annak akármilyen létjogosultsága, pláne meg hogy realitása lenne.
Mert ha esetleg nem is veszem figyelembe azt, hogy a demokráciákban melyek egy kormány leváltásának, illetve megalakításának játékszabályai (függetlenül attól, hogy nagy baj van-e, kicsi, vagy éppen semmilyen), akkor is marad egy seregnyi megoldatlan probléma. Ott van mindjárt az államfő, Sólyom László, akit magam már eleve totálisan alkalmatlannak gondolok bármiféle egység megteremtésére..., és nem elsősorban azért, mert valamennyien tanúi lehettünk az ilyen-olyan jelöltjeivel kapcsolatos vesszőfutásainak, hanem mert a személye és a tevékenysége a kezdetektől fogva komoly vitákat gerjeszt. Aztán persze, erősen kérdéses a két legnagyobb párt véleménye is. A szocialisták nyilván arra gyanakodnának (joggal-e vagy sem, azt most ne firtassuk), hogy Schmidt terve – főleg ebben a formájában, vagyis Sólyommal „megspékelve” –tulajdonképpen nem másról szól, mint Gyurcsánynak a hatalomból való eltávolításáról, a Fideszben meg aligha látnák szívesen Orbán kihagyását a „buliból”, hiszen azon a tájon őt nem tartják felelősnek a dolgok jelen állásért, arról már nem is beszélve, hogy a pártelnök – ahogyan azt egy találkozásunkkor Áder János igen találóan meg is jegyezte – mára szabályos idollá vált. Egyszóval ez a Schmidt-féle, nem csekély populizmust felvonultató elgondolás – hangozzék bármilyen tetszetősen is – nem más, mint puszta illúzió. És különben is: egy politikailag, érzelmileg, stb. kettészakított országban, amely az egységnek még a látszatát is nélkülözi, igazán vicces egységkormányról álmodozni.