2008.11.08. 11:40
A Nemzet Besúgói?
Bár kétségtelen tény, hogy Kárpáti Györgynél kevesen tettek többet az ország és a magyar sport hírnevének öregbítéséért, nagy kérdés, hogy lehet-e az a „Nemzet Sportolója”, aki nem tisztázta magát a súlyos vádak alól, és akinek a cselekedetei adott esetben mások életét és pályafutását befolyásolták ilyen vagy olyan irányba.
Ha valaki esetleg azt gondolta volna, hogy a III/III-as múlttal megvádolt háromszoros olimpiai bajnok vízipólós, Kárpáti György esete másként alakul majd, mint a korábbi, hasonló ügyek..., nos, az alaposan tévedett. Merthogy a történések ezúttal is a jól megszokott koreográfia szerint zajlottak, már amennyiben a botrány kirobbanást követően az érintett először fűhöz-fához rohangált, felháborodottan utasítva vissza még csak a puszta feltételezést is, hogy aztán boldog-boldogtalant perrel fenyegessen, végül pedig következett a csend, a mélységes hallgatás..., amely tart azóta is. Igaz, a csend jó, és ami ennél is fontosabb, fölöttébb hasznos. Hasznos egyrészt, mert segíti a felejtést, és persze, hasznos amiatt is, mert mindenki azt ért ki belőle, amit csak akar. Némelyek az ártatlanság bizonyítékát látják benne, mások meg éppen ellenkezőleg, a bűnösségét. Egyebek mellett ezért sem értem igazán, hogy Kárpáti most miért is törte meg ezt a hallgatást. És ha már így tett, vajon mi volt a célja annak a történetnek az elmesélésével, amely szerint egyszer már várományosa volt a „Nemzet Sportolója” címnek, amelyet – ellentétben a fővárosi díszpolgársággal – nagyon szívesen át is vett volna (nem utolsó sorban az azzal járo havi nettó 500 ezer forint miatt), csakhogy a finisben valahol valakik kihúzták a listáról..., sőt, nemcsak kihúzták, de Gyurcsány Ferenc informális úton állítólag azt is megüzente neki, hogy ezt a címet kérje talán az övéitől, azaz Orbán Viktoréktól.
No, már most, hogy a kormányfő tényleg üzent-e ilyesmit, arról fogalmam sincsen, de ha igen, több mint rosszul tette..., hiszen ha van egyáltalán olyan bűne Kárpátinak, ami nem teszi őt méltóvá arra az elismerésre, amely csakis a legkiemelkedőbb sportolókat illeti meg, az bizonyosan nem az, hogy a Fidesszel szimpatizál, és hogy rendre ütt ücsörög a színpadon szónokló Orbán Viktor háta mögött. Teljesen más a helyzet viszont az esetleges ügynökmúlttal kapcsolatban..., mert bár kétségtelen tény, hogy Kárpátinál kevesen tettek többet az ország és a magyar sport hírnevének öregbítéséért, nagy kérdés (amelyet én nem is igen tudok megválaszolni), hogy tudniillik lehet-e az a „Nemzet Sportolója”, aki nem tisztázta magát a meglehetősen súlyos vádak alól, és akinek a cselekedetei adott esetben mások – közeli és távolabbi ismerősök, barátok, sport- és csapattársak, stb. – életét és pályafutását befolyásolták ilyen vagy olyan irányba (ha éppen nem törték ketté). És ha innen nézem a történetet, nem nagyon értem, hogy Kárpáti mi okból is van megsértődve a múltjára vonatkozó – vélt vagy valós – információk megjelenése óta (megsértődni bőven ráér akkor is, ha kiderül, hogy valótlanságokat állítottak róla), az meg végképp nem világos, hogy miért tartotta fontosnak éppen most beajánlani magát a kitüntetést odaítélők figyelmébe..., mert hát, az általa elmondottaknak nagyon ilyen szaguk van, ezt kár lenne tagadni. Hogy Kárpáti „Gyurika”, a bohém, ám zseniális vízilabdázó százszorosan is megérdemelné a címet, vitathatatlan. A kérdés így inkább az, hogy Kárpáti György, az ember is rászolgált-e.