Hírek

2008.10.21. 07:53

Miniszteri hátszél

Bár Gyenesei István szerint ő csupán egyfajta „kultúrmissziót” vállalt, nem feltétlenül tarthatjuk szerencsésnek, ha az önkormányzati miniszter egy levélben ajánlja a színházakat fenntartó települési önkormányzatok első embereinek a figyelmébe egy „földije remekbe szabott vígjátékát”.

Stanga István

Ha van egy kevéske humorérzékünk, akár egy jót is szórakozhatunk azon a történeten, amelynek a végén Gusztos Péter, a szabad demokraták parlamenti képviselője lemondásra szólította fel Gyenesei István önkormányzati minisztert. A sztori voltaképpen az országgyűlés tegnapi ülésén vált ismertté, amikor is Deutsch Tamás fideszes honatya azért interpellálta Gyeneseit, mert az a közelmúltban több város polgármesterének is levelet írt egy „földije” érdekében, még pontosabban, hogy annak egy „remekbe szabott vígjátékát” ajánlja a figyelmükbe. És bár a tárcavezető a kérdéses levélben egyfajta „kultúrmissziónak” minősítette a saját kérését, a T. Házban meg azzal védekezett, hogy ő csak a jó színházi repertoárok helyi turizmust fellendítő hatására akarta felhívni a figyelmet, a dolog mégis rendkívül kínos. Kínos egyfelől azért, mert Gyeneseitől – mint az önkormányzati minisztérium vezetőjétől – bizonyos értelemben függenek a kérdéses települések, ezért egy „fentről érkező ajánlásnak” teljesen más akusztikája van, és persze, kínos azért is, amit Gusztos Péter a blogjában ír, hogy tudniillik Gyenesei eljárása „a legáporodottabb szagú szocializmust” idézi. És hát, tényleg, nagyon nehéz lenne tagadni, hogy ez a „odaszól a hatalom”-féle megoldás elsősorban az „átkosban” volt divat, jóllehet álszentnek sem érdemes lenni, hiszen a haverok és a „csókosok” menedzselése ma is ezerrel megy..., legfeljebb nem ennyire bután és nyíltan csinálják, mint tette azt Gyenesei.

És hogy miért tartom az esetet szórakoztatónak? Nos, főként azért, mert nagyon szépen rávilágít arra a szemlélet- és gondolkodásmódbeli különbségre, amely egy, alapvetően a Kádár-érában szocializálódott illető és egy olyan valaki között mutatkozik meg, aki a rendszerváltás idején még csak az általános iskolai padokat koptatta. Mert hát, hiába is tartja Gusztos Péter evidenciának, hogy az „ilyesmiért le szoktak és le is kell mondani”, és hiába van abban is igaza, hogy „ez egy örökre eltemetni kívánt, rossz és kártékony módszer: a miniszter leszól a polgármesternek, hogy mely szerzők műveit lenne kívánatos a helyi színházakban játszani”, ha egyszer Gyenesei szemmel láthatóan nem is igazán érti, miért annyira visszás ez az „uram-bátyám”-os kijárásosdi. Hiszen abban az időben, vagyis a ''80-as évek második felében, amikor ő a politikai karrierje első, igazán komoly állomásához érkezett, még javában élt az a fajta világ, amelyet Mikszáth és Móricz olyan plasztikusan megrajzolt, nem is beszélve arról, hogy akkoriban a Somogy Megyei Tanács elnökének nemhogy egy levele, de egy fél szava is bőven elég volt ahhoz, hogy a kívánságát bármi áron végrehajtandó parancsnak értelmezzék. És ha már Gyenesei pályájánál tartunk..., a múltkoriban, amikor egy másik téma kapcsán olvasgattam az életrajzát, nagyon jót mosolyogtam azon az adaton, miszerint 1994 és 1998 között a „Hátszél” nevezetű gazdasági tanácsadó iroda ügyvezetője volt. Hogy ez az iroda megvan-e még, azt persze, nem tudom, de hogy a (hát)szél még fúj, az látható.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!