2008.09.02. 05:42
Házasságszédelgővel hozott össze a balsors, egy vagyont költöttem rá
Olvasónk a régi botránykőt idézi, amit házasságszédelgésnek neveztek. Lehet-e most ilyen alapon kártérítést követelni? Ő ugyanis egy vagyont költött a hazug férfira.
Bizony találni olyan passzust, amely ráillik az ügyre. Azaz: aki mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel vagyoni hátrányt okoz neki, vagy anyagi előnyhöz jut általa, csalást követ el. Így szól a törvény, amelyet a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában idéztek az esetet hallva.
Polgári jogi értelemben tehát igenis lehet megtévesztésről beszélni, ha valaki házasságot vagy komoly kapcsolatot ígér valakinek, és ezzel nagy értékű ajándékot csikar ki tőle. Drága karórát, nyaralást, ingatlant, ékszereket. A másik fél mondhatja: „bíztam benne, ő viszont méltatlanná vált a bizalmamra. Ha nem hittem volna, amit mond, sosem verem magam ilyen irreális költségekbe”.
Bizonyos körülmények között az „átvert” fél visszakövetelheti azt, amit a „csaló” lelepleződése előtt annak adott. Tipikus esete ennek az, amikor a nászajándékot kérik vissza. A fiatal pár összeházasodik, és mondjuk a fiú szülei vesznek kettejük nevére egy házat. A lány hamarosan faképnél hagyja férjét, de a fél házhoz ragaszkodna. Mire após-anyós, netán a férj is tiltakozik. És a törvény igazat ad nekik. Hiszen a nagy értékű vagyontárgyat az örömszülők pontosan azzal a feltevéssel ajándékozták az ifjú párnak, hogy a frigy tartós lesz, és a pár fészket rak.
A „házasságszédelgésnek” nevezett történetről pedig senki ne gondolja, hogy a hiszékeny ember megérdemlli sorsát. Ilyen alapon azt is mondhatnánk: miért nem páncélszekrényben tartotta valaki az értékeit, akit a lakás feltörésével raboltak ki? Ez hibás okoskodás.
A bűncselekmény ténye tény marad.