2008.09.14. 08:12
Adatokat a vízummentességért
A washingtoni magyar nagykövet egy diplomatacsoport tagjaként lobbizott a könnyebb beutazásért. Ennek most már semmi sem állhat az útjában.
– Ön mindkét párt elnökjelölő gyűlésén részt vett. Obamáé vagy McCainé volt a jobb?
– Egyformán el lehet mondani, hogy mindkét rendezvény nagyon amerikai volt, és mindkettő lényegesen eltér attól, amit mi hasonló rendezvényeken Európában megszokhattunk. A két konvenció közötti párhuzamokat könnyebb meghúzni, mindkettő fesztivál jellegű, színes ünnepi rendezvény volt.
[caption id="" align="alignleft" width="460"] „A merényletek drámai változást hoztak az amerikai biztonságérzetben. Mostanra azonban sikerült elfogadtatni azt az érvet, hogy a javasolt megoldás még növeli is Amerika biztonságát.” FOTÓ: AFP
[/caption]– Ön és a többi meghívott nagykövet csak megfigyel vagy tárgyal is egy ilyen dzsemborin?
– Lehetőség adódik rá, hogy panelbeszélgetések formájában a pártok háttérembereivel találkozzunk, és bepillantást nyerjük az esetleges leendő elnöki csapat politikai terveibe. Érdekes, hogy mindkét konvenció alaphangja a változás ígérete volt, nemcsak az ellenzéki demokratáknál, hanem a republikánusoknál is. Különbséget inkább abban láttam, hogy a fontos témákban, az adórendszer, az egészségügy, a szociális rendszer, a külpolitika terén hová teszik a hangsúlyokat. Mindkét párt nagy súlyt fektetett az alelnökjelölt személyére. Épp most jelent meg egy tanulmány, amely bebizonyítja, hogy az alelnök szerepe a kormányzásban tulajdonképpen elhanyagolható, a választási harcban azonban nagy szerepe van.
– Túlzásnak érezte, hogy a demokrata oldalon Joe Biden, a republikánusoknál Sarah Palin ennyire reflektorfénybe került?
– Nem éreztem túlzásnak, mert a szavazók bizonyos rétegeit kellett megszólítani, akik nem kötődnek hagyományosan egyik vagy másik párthoz. Olyan szituációban, ahol a megválasztott elnökjelöltet azzal támadják, hogy kevés tapasztalata van, jól jön egy külpolitikában járatos társ. A másik oldalon, a republikánusoknál fontos volt a meglepetés. Egy nő alelnökjelölt megjelenése pedig megszólíthatta azokat a szavazókat, akik eredetileg Hillary Clintonnal szimpatizáltak.
– Magyarország érdekei szempontjából melyik jelölt győzelme lenne kívánatos?
– Mostani pozíciómban természetesen még akkor sem válaszolhatnék egyértelműen, ha tudnám a választ. Ugyanakkor miután most elsősorban általános célkitűzésekről, ideákról van szó, nem lehet egyetlen párt mellett letenni a garast. A különbségek ellenére igen hasonló dolgokat lehet felfedezni a kampány során. A jelenlegi szituációban nagy kérdésekről, fő irányokról van szó. A megvalósítás módjában lehetnek nagyon jelentős különbségek, amelyek most, a kampány során alig látszanak. De a kampányígéretek alapján úgy tűnik, hogy a felvázolt programok finanszírozhatatlanok lennének. A külpolitika terén is sok a hasonlóság. Egyre többször hangzik el, hogy Amerikának, bár továbbra is szerepet kell játszania a nemzetközi konfliktusokban, ezt szövetségesekre támaszkodva, a terheket jobban megosztva kell megtenni.
– Magyarországon politikai vita van a grúz–orosz háborúról, és ez Orbán Viktor amerikai útján is téma volt. A magyar véleményekre figyelnek az Egyesült Államokban?
– Igen, azonos szövetséghez tartozunk, ezért fontos, és ebben a konkrét esetben is lényeges a magyar álláspont. Amikor a hivatalos magyar állásfoglalás egy fél ütemet késett, partnereim érdeklődtek a magyar vélemény felől. Az otthoni pártpolitikai vita az elnökjelöltek szintjére nem jut el, de a szakértői stábhoz biztosan.
[caption id="" align="alignleft" width="460"] A Somogyi család könnyen beilleszkedett Amerikában. FOTÓ: AS
[/caption]– Arra céloz, hogy a magyar álláspont megfogalmazása túl későn történt?
– Nem, csak néhány órás technikai eltérésről beszélek. És a magyar vélemény itt összhangban volt az Európai Unió véleményével, tehát nem okozott ez semmilyen zavart, és senki sem minősítette ezt úgy, mintha kilógnánk a sorból. Csak arra utalok, hogy a partnereket érdekelte Magyarország álláspontja, mert olyan ország, amely saját történelme és délkelet-európai ismeretei miatt is fontos például a grúz–orosz konfliktusban.
– A napokban jelentették be, hogy már nincs technikai akadálya annak, hogy a magyar turisták januártól vízum nélkül utazzanak az Egyesült Államokba. Ön mikor lett biztos abban, hogy a tárgyalásokat siker koronázza?
– A vízummentesség fontos fejlemény a kapcsolatainkban Amerikával, de a többi új EU-tagállam szempontjából is nagy jelentőségű dolog. Mi, azaz egy közép-európai nagyköveti kör, aktív szerepet játszottunk a tárgyalásokban. Tavaly az úgynevezett elutasítási arány Magyarország esetében 10,3 százalékos volt, miközben néhány éve még a 30 százalékot is meghaladta. Akkor már látszott, hogy közel a megegyezés. Tavaly, amikor a 10,3 százalékos adat megjelent, sikerült úgy módosíttatni ezt, hogy a szabályok nem 10 százalék alatti, hanem ahhoz nagyon közel álló arány esetén is lehetővé tették a vízummentességet. Onnantól világos volt, hogy a megegyezés elérhető közelségbe került.
– De miért tellett ez a rendszerváltás óta 18 évbe?
– Az első fordulat 2001. szeptember 11. után következett be, amikortól az amerikai közvélemény nehezen azonosította magát olyan elképzelésekkel, amelyek a beutazás megkönnyítését tették lehetővé. A merényletek drámai változást hoztak az érzékenységben, a biztonságérzetben. Mostanra azonban sikerült elfogadtatni azt az érvet, hogy a javasolt megoldás még növeli is Amerika biztonságát. Világossá vált, hogy az utazás előtt szolgáltatott adatok segíthetik az amerikai hatóságokat a személyek azonosításában, hiszen ezentúl nemcsak néhány perc áll rendelkezésre a repülőtéren az adatok ellenőrzésére, hanem néhány nap.
– Tehát a vízummentesség mégiscsak azt jelenti, hogy az utazás előtt kérelmet kell benyújtanunk?
– Nem, de adatokat kell szolgáltatnunk. Utazási szándékunkat elektronikus úton jelezni kell, és még az utazás előtt adatokat kell szolgáltatnunk az amerikai hatóságoknak, méghozzá ugyanazokat, amelyeket eddig a repülőgépen egy űrlapon válaszoltunk meg. Ha ezek alapján kérdés merül fel, akkor vízumszerű eljárás keretében lehet a nagykövetségen ezeket a kérdéseket tisztázni. Már zajlik az ezt szolgáló elektronikus rendszer próbaüzeme, és most születnek dokumentumok az eljárás részleteiről. A decemberi ünnepek, az utazási csúcs után életbe léphet az új szabályozás.
Névjegy
1945-ben született Hartkirchenben (Ausztria).1968-tól diplomata Mianmarban, Laoszban, New Yorkban és Budapesten.
1989–1990: a Külügyminisztériumban államtitkár.
1990 és 1991, illetve 1994 és 1996 között közigazgatási államtitkár, utána az integrációs titkárság vezetője.
1998-tól a Matáv Rt. integrációs igazgatója.
2001-től a szkopjei Stonebridge Communications AD vezérigazgatója.
2004–2006 között külügyminiszter.
2007 óta Magyarország washingtoni nagykövete.
Nős, első feleségétől egy lánya, a másodiktól két fia van.
– Nem először dolgozik az Egyesült Államokban, de most két kisgyermekkel költöztek ki. Nehéz volt a beilleszkedés?
– Nem sokkal több mint egy éve jöttünk ki. Számomra is komoly kihívást jelentett a beilleszkedés, bár a nyolcvanas években négy évig valóban dolgoztam New Yorkban mint az ENSZ-nagykövet helyettese. Szerencsére sok kapcsolatom azóta is él. És sokan emlékeznek rám más korszakokból is. Különböző beosztásokban, szerencsés periódusokban kaptam meghatározó feladatokat. Részese voltam azoknak a lépéseknek, amelyek a nyugati határnyitáshoz vezettek, jelen voltam azon a Varsói Szerződés-ülésen, amely végül magyar javaslatra a feloszlatáshoz vezetett. Én tárgyaltam végig a NATO-csatlakozást, és jelentős részben az EU-csatlakozást is. Ezek ráadásul olyan ügyek voltak, amelyeket odahaza minden politikai erő támogatott. De valóban fontos körülmény, hogy két gyermekünk komolyabb nehézség nélkül beilleszkedett. Egyikük 8 és fél, másikuk 5 és fél éves.
– A felesége dolgozik?
– Abban az értelemben nem, hogy munkahelyre járna minden-nap. Másfelől azonban nagyon aktív, komoly segítséget nyújt a kapcsolattartásban, kapcsolatteremtésben, és a családi háttér biztosítása is komoly feladatot ró rá.
– Végül kérem, jósolja meg, ki nyeri az elnökválasztást.
– Passz! Nem tudom megmondani. Nagyon szoros a verseny, a napi közvélemény-kutatások – bár többségük kissé a demokraták felé billenti a mérleget – a hibahatáron belül vannak. De biztos vagyok benne, hogy akárki is nyer, a magyar–amerikai kapcsolatok tovább fejlődhetnek majd.
1968-tól diplomata Mianmarban, Laoszban, New Yorkban és Budapesten.
1989–1990: a Külügyminisztériumban államtitkár.
1990 és 1991, illetve 1994 és 1996 között közigazgatási államtitkár, utána az integrációs titkárság vezetője.
1998-tól a Matáv Rt. integrációs igazgatója.
2001-től a szkopjei Stonebridge Communications AD vezérigazgatója.
2004–2006 között külügyminiszter.
2007 óta Magyarország washingtoni nagykövete.
Nős, első feleségétől egy lánya, a másodiktól két fia van.
„A merényletek drámai változást hoztak az amerikai biztonságérzetben. Mostanra azonban sikerült elfogadtatni azt az érvet, hogy a javasolt megoldás még növeli is Amerika biztonságát.” FOTÓ: AFP A Somogyi család könnyen beilleszkedett Amerikában. FOTÓ: AS Somogyi Ferenc -->