Hírek

2008.09.29. 10:18

A „jaj, de erősek”

Bár azok a kijelentések, miszerint az MDF-et kifejezetten megerősítették a támadások, nem hangzanak rosszul (nem szólva a két-három európai parlamenti képviselő és a tíz százalékos (!) választási eredmény ígéretéről), azért én Dávid Ibolyáék helyében megmaradnék a realitásoknál, no meg a történtek elemzésénél.

Stanga István

Udvarias ember lévén, az első szavam legyen a gratulációé, hiszen tényleg nem semmi, hogy Dávid Ibolya immáron a hatodik elnöki ciklusát kezdheti meg a Magyar Demokrata Fórumnál, miután a párt hét végi tisztújító országos gyűlésének küldöttei ismételten neki szavaztak bizalmat. És bár a közelmúltban történt botrányos események fényében  tökéletesen átérzem az elnök asszony örömét és megkönnyebbülését, mindazonáltal egy cseppet sem tartom indokoltnak azokat a – túlzott magabiztosságról árulkodó – nyilatkozatait, amelyekkel a győzelmét követően „örvendeztetett meg” bennünket. Mit tagadjam, már önmagában az sem egészen világos a számomra, hogy tudniillik mi szükség van az olyan teátrális és megmosolyogtató kijelentésekre, mint hogy „innen üzenem a politikai alvilágnak, nem félek, és a Magyar Demokrata Fórum sem fél”, valamint hogy „bennünket nem lehet sem elhallgattatni, sem félreállítani, sem bedarálni”, azt meg aztán végképp nem értem, mire is alapozódnak a párt és az elnök „megerősödéséről” szóló elmélkedések. Mert ha nem is hangzanak rosszul az olyasféle mondatok, hogy az MDF-et kifejezetten acélossá tették a támadások, pláne meg azok az ígéretek, miszerint a párt két-három európai parlamenti képviselővel és tízszázalékos (!) parlamenti választási eredménnyel kalkulál, magam azért  inkább megmaradnék a realitásoknál, no meg a történtek elemzésénél.

Ott van mindjárt a mostani elnökválasztás eredménye, amelynek tálalása a „félig üres/félig tele pohár” tipikus esete. Mert hát mondhatja azt Dávid Ibolya, hogy „több mint kétharmaddal kaptam bizalmat a következő három évre”, a tény az, hogy soha ilyen rosszul nem szerepelt még ezen a megmérettetésen, a 303 érvényes voksból 207 lett az övé, azaz a küldöttek egyharmada annak ellenére sem szavazott neki bizalmat, hogy egyedüli „versenyzőként” volt a pályán. Ez lenne a megerősödés jele? Esetleg azok az események, amelyeknek a hátterét soha a büdös életben sem fogjuk megtudni, de amelyek elvezettek Dávid egyetlen kihívójának példátlanul gyors és brutális bukásához, valamint a pártból való kizárások egész sorához? (Lásd az 50-es éveket: „Elvtársak, azzal, hogy X. Y. bandájától, az árulóktól végre megszabadultunk, pártunk soha nem látott mértékben erősödött”.) Aztán szintúgy az „acélosodásra” utal az az MDF-es politikusi vélemény, hogy „Dávid Ibolya tettei nem egyeztethetők össze az antalli örökséggel” – merthogy a néhai kormányfő ízig-vérig demokrata volt –, vagy az a másik, amelyik úgy véli, „nem egy tisztességes verseny” során dőlt el a pártelnökségért vívott küzdelem, netán a harmadik, amely szerint nagyon súlyos politikai hiba volt Dávid Ibolya részéről Almássyt kapcsolatba hozni a megfigyelési üggyel? Sőt az is, ha – amint az hírlik –Almássy és az MDF jelenlegi politikájával elégedetlenek egy új jobboldali pártot hoznak létre? Nos, ha mindezekből Dávid Ibolyáék a fórum és a régi-új elnök személye iránti bizalom megerősödésére következtetnek, ám legyen. Hiszen tévedtek már ennél nagyobbat is.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!