Hírek

2008.09.15. 12:55

A Fradi magyar, alapértékei sérthetetlenek

Miközben a Ferencváros anyagi helyzete stabilizálódott, még nem talált egymásra a klub tulajdonosi köre a szurkolókkal. A legutóbbi meccseken előfordult, hogy a drukkerek tüntettek a vezérkar és az angolok ellen. Boros Bánk Leventével a miértekről beszélgettünk.

Dénes Tamás

– Megváltozott-e a „fradizmus” tartalma az elmúlt években? Egyáltalán: más volt-e ez, mondjuk az ÉDOSZ-Kinizsi-korszakban, vagy a hetvenes-nyolcvanas években és most?
– Sajnos vagy szerencsére, már csak koromnál fogva sem élhettem át a Fradi megszüntetését is zászlajára tűző kommunista diktatúrát. Azok elbeszéléseiből, akik fradistaként élték meg az egypártrendszert, vagy annak idején az elnyomással szembeni ellenállás miatt csatlakoztak a Fradi-táborhoz, tudom, hogy milyen veszéllyel és egyben felelősséggel járt fradistának lenni a kommunizmus alatt. Meglátásom szerint napjainkra a fradizmus részben módosult, azonban alapjaiban és alapértékeiben nem változott, hiszen nem változhatott. Időtálló értékeken alapul, amit csak akkor lehet megszüntetni, ha az utolsó olyan embert is eltüntetik, aki még tudja, mit is jelent valójában a szó. Ezek az alapvető értékek: a közösség és a közösséghez tartozás, a hagyományok tisztelete és azok ápolása, a nemzeti kohézió valamint a felelősségtudat, amely minden fradista számára kötelezővé teszi a fradizmus átadását az utánunk jövő generációknak. Természetesen a globalizálódó és piacosított társadalmunkban a fradizmus is gyengült valamelyest, mint ahogy minden olyan intézmény, amelynek szilárd értékrendjét megkérdőjelezi korunk relativizmusa. Azonban a felnövő, nálam már fiatalabb generációkon is látom, hogy elkötelezettségük szilárd és tudatos, így a fradizmus továbbélése garantált.

[caption id="" align="alignleft" width="465"] Boros Bánk Levente (jobbról a második) 1975-ben született, a Miskolci Egyetemen diplomázott. Politológus, a Ferencvárosi Szurkolók Szövetségének alelnöke.
[/caption] – Van-e valamiféle hasonlóság az ötvenes évek első fele és a jelen helyzet között? Gondolok elsősorban a színváltozás kérdésére, illetve arra, hogy egy, a szurkolói lélektan szempontjából negatív hatalom áll a klub élén?
– Anno tudatosan akarták kiirtani a Ferencvárost és a hozzá tartozó eszmeiséget. Elképzelhető, hogy ehhez hasonló szándék eredményezte azt, hogy az angol befektető szerepvállalása olyan helyzetben érkezett, amikor már semmi más lehetőség nem mutatkozott a Fradi megmentésére. Már sokszor elmondtuk: szívesebben láttunk volna magyar tulajdonost, de még bízunk az angolok korrektségében. Sőt, ismerve Várszegi Gábor ténykedését, talán jobb is, hogy külföldi kezébe került a csapat, minthogy egy, a Fradi ellehetetlenítését célzó érdekcsoport karmai közé, amelyből ismerünk párat Magyarországon. Amennyiben a Fradi aktuális tulajdonosa megérti és magáévá teszi az általunk képviselt szellemiséget, nagy gond nem lehet. Az angolokat is erre kell nevelnünk.

– Milyen esetben lenne elfogadható az angol befolyás a szurkolók számára?
– Bárki, legyen az magyar vagy idegen, befolyása csak akkor fogadható el, ha meg- és tiszteletben tartja a Ferencvárosi Torna Club hagyományait, alapértékeit. A Fradi magyar, neve, színei, címere és az Üllői út szent és sérthetetlen. Az ország legsikeresebb klubja. Bármelyiken csorba esik, elfogadhatatlan.

– Nevezhető-e a Ferencváros példája modern futball-gyarmatosításnak? Minek látják az angol tulajdonost: megmentőnek vagy gyarmatosítónak?
– Még nem tudjuk, de ha rajtunk múlik, a Fradi nem lesz gyarmat. Az angol vonal már kényszerpályán talált minket, így inkább megváltásnak, mint átoknak tűnt az adott pillanatban. Ne felejtsük el: amikor a Pénzügyminisztérium előtt tüntettünk az angolokat támogatva, akkor is a Fradiért álltunk ki. Sajnos, a viszonyok még most sem tisztázottak. Nem ismert a britek magyar „partnereinek” szerepe és a tényleges motiváció. Alapnak tekintjük, hogy a Fradi senkinek nem lehet a fiókcsapata, és a Fradi-pálya nem lehet tárgya semmilyen ingatlanspekulációnak. Ezen túl nem látjuk az érdekeltséget abban, hogy valóban az ígért BL felé tartunk. Az angolok eddigi ténykedése felemás megítélés alá esik, de adjunk még nekik időt a bizonyításra. Ha nem megy, meglátjuk, mit tehetünk.

– Gondolva az Arsenal, Chelsea vagy akár az Internazionale példájára, milyen esetben lehetne elfogadható a szurkolók számára a külföldi játékosok többsége?
– Természetesen tudomásul kell vennünk, a modern futballban a Fradi hagyományaihoz méltó eredmények eléréséhez elkerülhetetlennek tűnnek minőséget képviselő külföldi játékosok, minthogy az ideális eset, azaz tizenegy saját nevelésű játékos, nem lenne garancia a sikerre. Még a tavalyi év során ígéretet kaptunk Berki Krisztiántól arra, hogy csupán néhány, kizárólag már bizonyított külföldi játékossal egészítik ki a keretet, ehelyett érkezett egy rakás ismeretlen ember, akik labdát is talán csak Magyarországon láttak először. A Fradi magyar együttes, és hiszek benne, hogy van egy csapatnyi olyan hazai labdarúgó, akik megfelelő körülmények között és a Fradi-táborral a hátuk mögött nemzetközi sikerre vezethetik klubunkat. Őket kiegészíthetik külföldiek, de csak olyanok, akik fradistaként viselkednek, és kellő alázatot tanúsítanak az egyesület, a hagyományok és szakmájuk iránt. Paul Shaw ennek remek példája.

– Ha önökön múlna, mit változtatnának a klub életében, illetve a szurkolók és az egyesület kapcsolatában?
– A magyar labdarúgás vezetői mostanában hajlamosak elfelejteni azt az alaptételt, hogy a foci van a szurkolókért, és nem a szurkolók a fociért. A fradistát puszta fogyasztóként kezelni a klub megalázását jelentené, pedig már találkozunk erre utaló jelekkel. Mi semmit sem változtunk, így semmi újat nem várunk el, mint amit a korábbi vezetőktől elvártunk. Fradizmus a klubban, hozzáértő, felkészült vezetők, rendezett körülmények. Többször megígérték, havonta közösen áttekintjük az aktuális helyzetet. Ha ezt betartották volna és betartják a Fradi – eddig – íratlan szabályait, nem emeljük fel a szavunkat. Egy dolgot mindig elfelejtenek: vezetők jönnek, mennek, mi maradunk – az állandóságot mi képviseljük!

– Jó fél évvel a klub megvásárlása után mi a tapasztalatuk: erre számítottak?
– Nehéz megválaszolni a kérdést, ugyanis még mindig sok a kérdőjel. Természetesen vannak előremutató jelek, hiszen anyagi gondok állítólag már nem terhelik a csapatot, és ez remélhetőleg a jövőben is így marad. Viszont az új tulajdonos képviselői nem állnak teljesen a helyzet magaslatán. Vagy rosszul tájékoztatják őket magyar alkalmazottaik, vagy még nem fogták fel a Fradi valódi helyét és szerepét Magyarországon és a magyar labdarúgásban. Narancssárga mez, tehetségtelen idegenlégiósok, az ingatlan körüli bizonytalanság. Csak néhány jele annak, hogy nem jött még el a Kánaán.

– Mennyiben tekinthető a Ferencváros a magyar egyetemes kultúra részének? Ha nagymértékben, vajon mi az oka, hogy a magyar nagytőkések nem mutattak hajlandóságot az egyesület megmentésére?
– A Fradi és a fradizmus a magyarság szerves része, ezt tapasztaljuk Budapesten és vidéken, az elszakított területeken, vagy a világ bármely pontján, ahol magyarok élnek. Nemzeti érték. Megdöbbentő a magyar milliárdosok passzivitása a Fradit illetően. Valahol érthető, bár el nem fogadható. Érthető, hiszen a jelenlegi Magyarországon a valódi értékek kevésbé, a pillanatnyi siker, a pénz és a politikai megfelelés sokkal fontosabb egyeseknek. Az értékrelativizmus össztársadalmi probléma. Alapvetően kell változtatni rajta.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!