Túlélte az embertelenséget

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Vlagyimir Putyin orosz elnök állami kitüntetésben is részesítette az írót
[/caption] A hírek szerint Alexandr Szolzsenyicin betegsége ellenére még mindig dolgozott, feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.

A Nobel-díjas orosz írót korábban maga Putyin elnök is meglátogatta: az író kritikusai szerint Szolzsenyicin nacionalista, erős, központi hatalmat éltető nézetei kifejezetten jól jöttek Putyinnak. Igaz, Szergej Filippov, Magyarországon élő orosz történész szerint az írót aligha befolyásolta az exelnök „barátsága”, annyira „meggyőződéses ember” volt. „Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy Szolzsenyicin korábban Gorbacsovtól és Jelcintől sem fogadott el semmilyen kitüntetést” – tette hozzá a történész, aki szerint több időnek kell eltelnie az író munkásságának objektív megítéléséhez. „Ellentmondásos alkotó volt, de tehetségét senki sem vitatja, ő az orosz klasszikus irodalom hagyományainak legkiválóbb folytatója. Emellett azonban a szélsőbalt és a liberálisokat tette felelőssé Oroszország szétesése miatt.” Filippov hozzátette: bírálói burkolt antiszemitizmussal is vádolni szokták.

Mint Nádas Péter író a Távirati Irodának elmondta: Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin nemcsak irodalmat, történelmet is csinált. Az orosz írót ugyanis 1945-ben egy Sztálint bíráló levele miatt letartóztatták, és csak 11 évvel később, 8 év kényszermunka és a kazahsztáni száműzetése után rehabilitálták. 1962-ben publikálta az élményein alapuló Iván Gyenyiszovics egy napját, majd később A Gulag-szigetcsoportot. A hruscsovi olvadást követően azonban megváltozott a politikai széljárás a Szovjetunióban, és az új pártvezetésnek kellemetlenné vált a sztálini bűnöket ostorozó író. Miután nem merték újra börtönbe zárni az 1970-ben Nobel-díjjal is kitüntetett írót, repülőre ültették és kitoloncolták. Először Svájcban, Németországban majd az Egyesült Államokban élt. Ez utóbbit gyakran bírálta „erkölcstelensége” miatt, 2006-ban pedig a NATO-t kritizálta, mert szerinte az meg akarja fosztani szuverenitásától Oroszországot.

Alexandr Szolzsenyicin

1918-ban született Kiszlovodoszkban.

1945-ben letartóztatták, 11 évvel később rehabilitálták.

1970-ben Nobel-díjat kapott.

1974-ben száműzetésbe kényszerítették.

1994-ben tért haza Oroszországba.

2007-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök magas állami kitüntetésben részesítette, a díjat felesége, Natalja asszony vette át. Szolzsenyicin videóüzenetben köszönte meg az elismerést.

Szergej Filippov szerint ez azonban nem vonja kétségbe rendkívüli tehetségét, bár úgy véli, politikai jelentősége valószínűleg nagyobb volt, mint az irodalmi. „Szolzsenyicin szinte rájátszott az ellenzékiségére, a legtöbb művét például tudatosan eljuttatta Nyugatra is. Szinte készült a Nobel-díjra. Bár a Nobel-bizottság fejébe nem láthatunk bele, valószínűleg nagyobb szerepet játszott ellenzékisége a kitüntetés odaítélésében, mint az irodalmi munkássága.”

1945-ben letartóztatták, 11 évvel később rehabilitálták.

1970-ben Nobel-díjat kapott.

1974-ben száműzetésbe kényszerítették.

1994-ben tért haza Oroszországba.

2007-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök magas állami kitüntetésben részesítette, a díjat felesége, Natalja asszony vette át. Szolzsenyicin videóüzenetben köszönte meg az elismerést. Vlagyimir Putyin orosz elnök állami kitüntetésben is részesítette az írót -->