Suli és Waffen-SS

Noha abszolút nyilvánvaló, hogy a tordasi (és gyúrói) általános iskolában a jövőben sem úgy jelentenek majd a tanároknak a hetesek, hogy „Herr Oberführer, az osztály létszáma ennyi meg ennyi...”, tény, hogy a társult formában működő oktatási intézmény igazgatóválasztása meglehetősen sok kérdőjelet vet fel. Mindez egyáltalán nem véletlen, hiszen a „befutó” az a Kosaras Péter Ákos lett, akinek a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatóhelyettesi posztját azért kellett feladnia, mert tavaly nyáron egy olyan fénykép került fel az internetere („Jószívű SS-tiszt” feliratozással), amelyen a tanár egy Waffen SS-egyenruhában volt látható. És bár Kosaras akkor azzal védekezett, hogy az egyenruhát egy hagyományőrző táborban vette fel valamiféle történelmi játék kedvéért, mindez nem hatotta meg a gimnázium vezetőt, akik nem csupán a beosztásából mentették fel, hanem a munkaviszonyát is megszüntették. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy ennek a sajátságos „hagyományőrzésnek” további, napjainkig ható következményei is vannak, ugyanis most Aáry-Tamás Lajos jelentette be (nem utolsó sorban a Történelemtanárok Egyletének kiakadása nyomán), hogy hivatalból vizsgálatot indít az ügyben. Az oktatási jogok miniszteri biztosa azt mondja, megnézi, sérült-e valakinek a joga, és hogy az oktatásról szóló jogszabályok adnak-e megfelelő garanciát arra, hogy a mai Magyarországon „...egy náci ne lehessen állami iskolában igazgató.”  

Nos, hogy az ombudsman mire jut majd, arra vonatkozóan természetesen nem szeretnék tippelni. Abban viszont tökéletesen biztos vagyok, hogy ez idő szerint nem sok ország van Európában (de talán másutt se), ahol olyan valakire bízzák tizenéves diákok nevelését, aki nemcsak hogy nem lát semmiféle problémát egy ilyen fotóban – és most a lehető legjobbat feltételeztem  –, de még annak felismerésére is képtelen, hogy egy ilyen felvétel világhálóra való kipakolása milyen következményekkel jár(hat). És ebből a szempontból számomra teljesen mindegy, hogy valaki – nem is tudom, milyen hagyományok őrzése mögé bújva – teszem azt egy Gestapo-egynruhában pompázik-e, avagy úgy dönt, hogy pufajkában és vörös csillagos usánkában ugrándozik a diákok között. Az ügyben amúgy nem kizárólag (és nem is elsősorban) azt látom gondnak, hogy van egy pedagógus, aki időnként náci uniformisban díszeleg, hanem azt, hogy ez egy sajátságos gondolkodásmód és érzelemvilág mestestesülése, már amennyiben Kosaras korábban egy olyan kötetet publikált („Magyarok a Waffen-SS kötelékében” címmel), amelyet egyes történészek „gyenge színvonalúnak” ítéltek, míg mások úgy vélték, hogy a munka „...súlyos ízléstelenség az ismeretterjesztés álcája mögé bújva”, illetve, hogy „...ez már nem a történelem népszerűsítése, hanem a szélsőséges propaganda határát súrolja.” És ha valami, akkor ez tényleg túlmutat mindenféle egyenruha-mánián.

Egyébként pedig az esetet sem bagetellizálni, sem túllihegni nem kell, pláne meg szükségtelen mindenféle politikai motívumot belevinni. Ahhoz, hogy helyesen ítélhessünk, messze elegendő, ha kizárólag a pedagógia/szakmai szempontokra vagyunk figyelemmel. Viszont ezekre illik is.

(P. S.: A történethez tartozik meg, hogy Hiller István oktatási miniszter is megnyilatkozott, mondván „...a Waffen-SS egyenruhája a világon mindenütt a fasizmus, a náci hadsereg szimbóluma”, s az ilyen egyenruhában „tetszelgő, zavaros gondolatokat leíró ember nem alkalmas egy iskolai közösség vezetésére.”  Kosaras ugyanakkor visszautasította a tárca vezetőjének „rágalmait”, s úgy fogalmazott, ha azok folytatódnak „...megteszi a megfelelő jogi lépéseket.”)