Qui prodest?

Bár magam egyáltalán nem tartom szerencsésnek, ha a Kéri Lászlóék által szervezett „Szerda esték” sorozat keretében megtartott Orbán-találkozón elhangzottakat a Gyurcsány-féle őszödi beszéddel vetik össze (egyebek mellett azért, mert az utóbbit egy miniszterelnök, a kormányzó párt első embere mondta el, ráadásul a választásokat követően), egy dologban kétségkívül hasonlít a két történet: jelesül, hogy mind a jelenlegi, mind pedig az ex kormányfő esetében felvetődött, miszerint bizonyos szempontból nekik sem jött rosszul gondolataik nyilvánosságra kerülése. Hogy ezt a lehetőséget némelyek milyen komolyan gondolják a Fidesz-elnök esetében is, azt jól mutatja, hogy alig néhány óra leforgása alatt három televízióban is szóba került az „Orbán érdeke volt” teória (az ATV-ben és a Hír Televízióban újságírók beszéltek erről, míg az MTV-ben politológusok), noha abszolút meggyőző érveket – akárcsak annak idején a Gyurcsány-szónoklat kapcsán – senkitől sem hallottam. És ez még akkor is így van, ha magam is azt gondolom, hogy a hatalom közelebbi-távolabbi átvételére készülő Fidesznek (no, meg az elnökének) nemhogy nem ártottak mindazok, amiket Orbán Viktor megosztott a hallgatóságával, hanem kifejezetten megkönnyíthetik a párt majdani kormányzását.

Persze, a dologból nem kizárólag a távolabbi jövőben, hanem akár rövid távon is profitálhat a mai ellenzék és annak vezére, hiszen – amint azt tapasztaljuk – Orbán egyrészt (akarva-akaratlanul?) jó időre tematizálta a közbeszédet, másrészt azt is elérte, hogy mindenki komolyan elhiggye: számára-számukra tényleg kézzelfogható közelségbe került Magyarország kormányzása. Az effajta üzenetek pedig nagyon fontosak, mivel a saját táborba tartozóknak erőt, lendületet adnak, míg a túloldalt sokszor hitehagyottá teszik, demoralizálják. De ha már az üzeneteknél tartunk... A napvilágra került mondatok, amelyeknek döntő hányadát ezidáig senki sem cáfolta, azt is egyértelművé teszik-tehetik számos ember előtt (és ez Orbánéknak bizonyára egyáltalán nem mellékes), hogy a Fidesz-elnök valójában sokkal realistábban ítéli meg az ügyeket – legyen szó akár a megszorításokról, akár mondjuk a Magyar Gárdáról –, mint azt nem egy beszéde alapján bárki is feltételezhetné. És akkor még nem beszéltünk az olyan, szintúgy nem elhanyagolható haszonról, hogy tudniillik a kiszivárogtatással már most fel lehet készíteni a közvéleményt néhány, nagy valószínűséggel elkerülhetetlen kormányzati intézkedésre..., amelyek így nem érik amolyan tökönrúgásként az embereket (mint arra akadt példa a Gyurcsány-féle reformok esetében).

És bár – mint látható – bőven lehet érveket felsorakoztatni azt alátámasztandó, hogy akár Orbánéknak is érdekében állhatott a kérdéses beszélgetés részleteinek nyilvánosságra hozatala, magam nem hiszek az ilyen és ehhez hasonló összeesküvés-elméletekben. Egyebek mellett azért sem, mert egy ilyen lépés fölöttébb rizikós, márpedig jól érzékelhető, hogy Orbán az utóbbi időben semmiféle kockázatot sem vállal. Bár..., az is igaz, hogy hülye lenne, ha vállalna.