Pártok és tromfok

Hogy mennyire is megalapozott az a – gyakorta hangoztatott – szocialista párti kijelentés (panasz?), miszerint nem sok kormánynak akad olyan kíméletlen ellenzéke, mint a Gyurcsány-kabinetnek, nem igazán tudom eldönteni (lévén nem kísérem figyelemmel a más országokban folyó parlamenti munkát), mindenesetre azt az alapvetést magam is osztom, hogy tudniillik az ellenzéket senki sem dícsérgetésre tartja. Ha meg innen nézem a dolgokat, azt kell mondjam, tökéletesen logikus a Fidesz politikája, már amennyiben az elmúlt hat évben jószerivel lélegzetvételnyi időt sem hagyott a koalíciónak, amely így aztán folyamatosan védekezésre, magyarázkodásra kényszerült. És bár ez a „mindenre lövünk, ami mozog” elv a másik oldalon – érthetően – kétségkívül nem túl szimpatikus, az eredmények valahol mégis a Fideszt igazolják, amely nem csupán az ország hangulatát tudta a saját céljainak megfelelően alakítani, de emellett összeszedett még vagy hárommillió népszavazási voksot is..., azonnali viszavonulásra késztetve ezzel politikai ellenfeleit. Igen ám, de ennek az offenzívának van egy olyan eleme – mondhatni: gyenge pontja –, amely már a múltban sem működött (vagy ha igen, akkor is visszafelé)  s amelytől a Fidesz szemmel láthatóan mind a mai napi képtelen volt megszabadulni: jelesül, hogy gyakorta túllő a célon, s hogy olyan területeken is támad, amelyeken maga is támadható.

E körben említhetném teszem azt az egészségügyben folyó privatizáció ügyét, amelyről korábban már írtam, s amelyet – egy kevéske hezitálás után – maga a nagyobbik ellenzéki párt is elismert (ha mással nem, hát azzal, hogy fegyelmit indított az érintettek ellen), de persze, egészen friss példák is akadnak. Hogy mást ne mondjak ott van mindjárt a kormányzati autóbeszerzések kérdése, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette, 19 tagú magyar delegáció szarajevói útjának 5,2 milliós repülőgépbérléséről, avagy a 200 milliót kóstáló kormanyszovivo.hu internetes oldal létrehozásáról már ne is beszéljünk. Mindezek természetesen nagyon jól hangzanak, föl is lehet hördülni, csakhát az embernek ilyenkor rögtön az eszébe jutnak azok a történetek (ha meg véletlenül mégse, akkor az eszébe juttatják), amelyek okán egykor éppen a Fideszt és annak vezetőjét csesztette az akkori ellenzék. Ha tehát most Szijjártó és Cser-Palkovics az autókkal példálózik, Darócziék Orbán Viktor gépkocsiparkját emlegetik, ha az új internetes oldalt támadják, rögtön jön válaszként a Fidesz-elnök útjait sok-sok millióért megörökítő Ezüsthajó Kft. sztorija, ha meg a repülőgépbérlést drágállják, mondván, az egy kisnyugdíjas évi megélhetése, amott rögvest azt hozzák föl, hogy repülőbérlésben Orbán a csúcstartó (négy év alatt ötven alkalom), meg hogy a Fidesz első embere még egy díszdoktori cím átvételére is így utazott Bostonba..., és innentől kezdve nincs mit egymás szemére vetni.

A példákat természetesen reggelig lehetne sorolni, de úgy gondolom, teljesen fölösleges, hiszen az átlagember az egészből úgyis csak annyit lát, hogy amikor valahol valakik elkezdik kiteregetni a másik szennyesét, a túloldalon nem zavarba jönnek, nem elpirulnak, hanem nyomban egy hasonló ügy után néznek. És mindig találnak is.