Nem csökken az áramár

Csökkenhet-e a lakossági áramár az Európai Bizottság szerdai döntése nyomán? A válasz nem túl biztató. Az előzmények: az EU végrehajtó testülete szerdán kötelezte a magyar kormányt, az év végéig szüntesse meg az 1995 és 2001 között kötött, úgynevezett hosszútávú áramvásárlási megállapodásokat (szakzsargonban: HTM-ket). A HTM-ek olyan szerződések, melyek az áramtermelő erőművek és a tőlük vásároló nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek (MVM) között köttettek azzal a céllal, hogy előbbiek üzleti kockázata gyakorlatilag a nullára csökkenjen. Ezt úgy érték el, hogy a megállapodásokban az MVM garanciát vállalt rögzített mennyiségű áram rögzített áron történő megvásárlására, szerződéstől függően 2010-2024-ig.

A bizottság szerint ezzel azonban az MVM-en keresztül annak tulajdonosa, a magyar állam tiltott támogatást ad az erőműveknek. A testület érvelése szerint az erőművi társaságok a szabad piacon csak jóval alacsonyabb áron tudnák a megtermelt áramot értékesíteni, a HTM-ek ezáltal garantált többletbevételt biztosítanak nekik. Ennek mértékére a bizottság nem adott becslést, ám közölte: az összegnek a Magyarország uniós csatlakozása, tehát 2004. május elseje után keletkezett részét az erőműveknek vissza kell fizetniük a magyar államnak. Brüsszel szerint a HTM-ek emellett versenytorzító hatásúak, és az indokoltnál magasabb árak kialakulásához vezettek.

Na de hol jön a képbe a lakossági fogyasztó? Ennek megértéséhez ismerni kell az árampiac szerkezetét. Idén január elsejéig a háztartások kötelezően az úgynevezett közüzemi rendszer részesei voltak: az erőművek által előállított áramot az országos távvezeték-rendszert tulajdonló MVM adta tovább a helyi szolgáltatóknak, amelyek aztán a lakosságnak értékesítették azt. Hogy az MVM mennyiért adhatta az áramot a szolgáltatóknak, s azok a háztartásoknak, az állam határozta meg (a gázpiachoz hasonlóan itt is politikai szempontok érvényesültek, a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági tarifát az MVM finanszírozta). Januártól viszont elméletileg szabad a pálya: bárki vehet áramot az erőművektől, és adhatja tovább a lakosságnak (a vállalatoknál ez már jó ideje így van). Gyakorlatilag azonban ez ma nem lehetséges, az MVM ugyanis a HTM-ekkel az összes hazai áramtermelő kapacitás kétharmadát leköti.

Látható tehát: a HTM-ek eltörlése „felszabadíthatja" a piacot. Ám hogy ez valóban a lakossági áramár mérséklődéséhez vezet, kétséges. Kaderják Péter szakértő, az energiahivatal volt elnöke szerint kedvezőtlen világpiaci szituációban született a döntés: az áram ára – párhuzamosan az ipari nyersanyagokéval, az élelmiszerekével és az energiahordozókéval – ütemesen emelkedik, akárhogy pörögne fel tehát a verseny, a magyarországi árszínvonal nem mérséklődne.

Más megközelítésből pesszimista Barta Judit, a GKI Energiakutató vezető elemzője, aki azt állítja, az eredeti szerződések egy részét a felek 2001 után újrakötötték. Ezekre viszont a brüsszeli döntés nem vonatkozik. Szerinte jogilag is gond lehet a bizottsági határozat érvényesítése. Az érintett erőművek ugyanis jó eséllyel bírósághoz fordulhatnak, ami jelentősen meghosszabbítja majd a procedúrát.

HTM-ek: egykoron megvolt a funkciójuk

A befektetők Magyarországra csábítása volt a hosszútávú áramvásárlási megállapodások, a HTM-ek célja – állítják szakértők. A Horn-kormány szerette volna felpörgetni a privatizációt, a hazai közüzemi cégeket azonban a külföldi érdeklődők igen kockázatosnak tekintették. Így született a döntés: szerződésben legyen garantálva a nyereségük. Meg is lett az eredmény: 1995-ben nem csupán rekordbevételt hozott a magánosítás, de szinte a teljes hazai közüzemi szektor külföldi befektetők kezébe került. Ám ami akkor szükséges volt, ma már nem az – mondják a szakértők – a befektetők kétségtelenül jelentős beruházásai időközben megtérültek, és az immáron uniós tag Magyarország által jelentette kockázat is jóval kisebb.