Van az a pénz...

Előre kell bocsátanom, hogy becsülöm Korda Györgyöt. No, nem amiatt, ahogyan énekel, mert attól kiver a hideg veríték (anyámék generációjának erről nyilván teljesen más a véleménye), hanem annak okán, hogy egy olyan ember, aki eddigi élete során mindig képes volt megújulni, s a reflektorfényben maradni. Aki azt gondolja, hogy ez így, majd hetven esztendősen könnyű (január 4-én töltötte be 69. évét), próbálja meg utánacsinálni a dolgot. Száz szónak is egy a vége, Korda – aki nem mellesleg remek üzletember is – folyton az élvonalban szerepelt, legyen szó akár táncdaléneklésről, akár televíziós sómenkedésről (sznoboknak: showman), akár pedig pókerközvetítésekről. Nem kis részben ez utóbbinak köszönhető, hogy Korda immár az egész ország Gyuri bá''-jává vált, akiknek olyanok csápoltak a Szigeten (meglehet, kicsit diliből is), akik még gondolatban sem léteztek, amikor Kordáért már milliók rajongtak.  

Mindezek a dolgok annak olvastán jutottak eszembe, hogy néhány napja a bulvársajtó arról cikezett, a féltékeny Korda külföldön „rejti el” feleségét, Klárikát (Balázs Klárit), aki a minap valamelyik szórakozóhelyen egy fiatal sráccal flölrtölt. Nos, akkor még csak sejtettem, amit ma már bizonyosan tudok: ez a „hír” csak afféle felvezetőül szolgált ahhoz a valóságsóhoz, amelyet a Korda–Balázs házaspár főszereplésével láthatunk majd tavasz táján, s amelynek az a lényege, hogy a kamera külföldi utazásaikra kíséri el mindnyájunk Gyuri bá''ját és nejét. Hogy Kordáék ízlésesebben, elegánsabban csinálják majd ezt a műfajt, mint amit idehaza megszokhattunk, afelől semmi kétségem, mindazonáltal mégsem értem, mi szükségük van arra, hogy beálljanak abba a sorba, amelyet Győzike, Molnár Nagy Ő Anikó, vagy éppen az egykori Való Világ műsorvezetőjeként megismert Nóci (Czifra  Noémi) neve fémjelez. Persze, nem vagyok naív, sőt, azt a bölcsességet is ismerem, amely úgy kezdődik, hogy „van az a pénz...”

Hogy a pénz és/vagy a kétes értékű népszerűség hajhászása hová vezet, azt egészen extrém példák mutatják. Hogy mást ne mondjak, az előbb említett Molnár Anikó például mellnagyobbító (500 köbcentis impantátumot választott) plasztikai műtétjére invitálta a kamerákat, míg Nóci egyenesen a nőgyógyászához, hogy egy fél ország „csodálhassa” a méhszáját. Más kérdés, hogy maguk az érintettek is érezhették, kissé túllőttek a célon, mert mindketten magyarázni igyekeztek a dolgot. A „Nagy Ő” szerint mellműtétje felfogható egyfajta tudományos ismeretterjesztésnek is (lássák a nők, mi vár rájuk, ha erre vállalkoznak), míg Nóci valahol azt nyilatkozta, tök mindegy, hogy a méhét nézegetjük-e avagy a fogait (ez is és az is hozzá tartozik), s hogy „aki ezen fanyalog, kulturálatlan vagy szűk látókörű”. (Hát, ezen ugyan vitatkozhatnánk, de felesleges.) No, már most, Gyuri bá''ék műsora bizonnyal nem megy ilyen mélyre, sőt, még azt is elhiszem, amivel a műsort megkísérlik nekünk eladni (hogy tudniillik a házaspártól majd megtudunk egyet és mást azon országok kultúrájáról, szokásairól, ahol éppen járnak), mégsem gondolom, hogy Kordáéknak le kellett volna menniük (süllyedniük?) a valóságsók nívójára. Dehát – mint mondtam – bizonyára van az a pénz, amelyért megéri.