Szégyen, gyalázat

A demokráciával kapcsolatban úgy általában el szokták mondani, hogy drága, mindemellett igényes mulatság, dehát jobbat még senki sem talált ki. Ráadásul olyas valamiről van szó – tehetjük hozzá az eddigiekhez –, amellyel lehet élni, csakúgy, mint visszaélni. Nos, ahogyan én megítélem az eseményeket, ez utóbbira szolgál például az a történet, amely az Országos Választási Bizottság legutóbbi ülésén játszódott le, s amely méltán nevezhető botrányosnak. A sztori hozzávetőlegesen arról szól, hogy az OVB tanácskozásán megjelent nézőket (vagy két tucatnyi érdeklődőt) Szigeti Péter, a testület elnöke kormányőrökkel távolíttatta el az ülésteremből, mondván, a civilek egyrészt beleszóltak a vitába, másrészt pedig kifogásolták, hogy az egyik OVB-tag egy szendvicset majszolt, miközben az álláspontját magyarázta.   

Az teljesen nyilvánvaló, hogy az amúgy sem túlzott népszerűségnek örvendő OVB, illetve Szigeti Péter jó hírnevét nem öregbíti ez az akció, de az is biztos, hogy baromira elfogultnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a modortalanságot (megkockáztatom: a bunkóságot) összetévessze a demokráciával. Azt rögtön szeretném világossá tenni, hogy normális ember szerintem sem zabál szendvicset, miközben éppen érvel (még akkor se, ha amúgy ez nem tilos), de ha valaki tahó módon cselekszik, az még nem ok arra, hogy mások is ezt tegyék. Márpedig itt – ne szépítsük a dolgot – ez történt. Ugye, a vonatkozó jogszabályok értelmében a választópolgárok számára az OVB ülései éppen úgy nyilvánosak, mint mondjuk a helyi képviselő-testületeké, vagy éppen az országgyűlésé. Ez teljesen rendjén való, feltéve persze, hogy mindenki tisztában van a játékszabályokkal. Amelyek nem csupán pofon egyszerűek, de különleges agyat sem igényelnek, csak némi intelligenciát. Annyit, amennyi ahhoz kell, hogy valaki rájöjjön: nem mindenhol az utca viselkedési normái dominálnak, s hogy amíg például a futballpálya lelátójáról nyugodtan beordibálhatunk, nem ugyanez a helyzet, ha a parlamenti karzaton ülünk.

Mindez egyébként olyan magától értetődő, hogy nem is igazán értem, mitől borultak ki annyira az ülésről kiküldöttek. Akikkel különben kizárólag egy dologban értek egyet, de abban aztán maradéktalanul: jelesül, hogy az, ami történt, szégyen és gyalázat.