Pártpénztárnokok

A látszat nyilvánvalóan az (és ezen nem is csodálkozom), hogy jómagam sem a Magyar Demokrata Fórumot, sem pedig annak vezetőjét nem kedvelem.. Ha ugyanis nem így lenne – gondolhatják egyesek –, nem írtam volna számos alkalommal azokról a nevetséges akciókról, izzadtság szagú ötletekről, amelyekkel a párt a 2007-es esztendő során elárasztott minket. Pedig – higgyek el – szó sincs unszimpátiáról, MDF-ellenességről, csakhát kevés dolgot utálok jobban, mint a populizmust, főként, ha azzal azok is élnek, akik látszólag a legharcosabb ellenzői. Hogy a fórumosoknak e téren hozott-e sikereket a magunk mögött hagyott év, nem tudom, de valószínűsítem, különben nem ott folytatnák az egészet, ahol tavaly abbahagyták. De ott folytatják. Legalábbis erre utal Dávid Ibolya sajtótájékoztatója, amelyet annak apropóján tartott, hogy egy gazdasági havilap közzé tette, kiket tart Magyarország tíz legbefolyásosabb személyiségének. És ez bőven elég volt ahhoz, hogy az MDF elnökének meglóduljon a fantáziája...

Hogy min is bukott ki Dávid Ibolya? Hát, azon, hogy a lap szerint ebben a tízben szerepel Puch László MSZP-pénztárnok és Simicska Lajos Fidesz-tényező is. (Hogy utóbbi egészen pontosan miként is kerül most a nagyobb ellenzéki párt legfőbb alakjai közé, azt nem értem, de ez végül is mindegy.) Szóval, az elnök asszony úgy véli, az a tény, hogy a két párt kasszakulcsának őrzői ennyire fontos emberek, akiknek a szerepe – ahogyan az újság fogalmaz – „a közelgő népszavazás miatt felértékelődött”, egyértelműen bizonyítja az MSZP és a Fidesz pénzügyi ügyeskedéseit. Arról már nem is szólva – tette hozzá –, hogy a közelgő referendum (amely egy „populista játszma”, két valódi szereplővel és nagyon sok vesztessel) csak a hatalom megszerzéséről, illetve megtartásáról szól. Dávid szerint ráadásul addig sem Gyurcsány, sem Orbán nem beszélhetne tisztasági csomagról, korrupcióellenes küzdelemről, amíg nem segítenek átláthatóvá tenni a párt- és kampányfinanszírozást.

Most mit mondjak erre... Szerény meglátásom szerint nagy bajban lenne Dávid Ibolya, ha meg kellene magyaráznia, hogy Puch és Simicska befolyásossága hogyan bizonyítja a két párt korrupcióra való hajamát, vagy – finomabban fogalmazva – pénzügyi ügyeskedéseit. (Csakúgy, mint annál a bizonyos áfás számlás esetnél, amelyet az MDF – szintén egy újságra hivatkozva – feldobott, majd villámgyorsan ad acta tett.) Apropó, újság... Csak úgy halkan kérdezem: nem nevetséges egy ilyen tízes listára rávetődni? Végtére is, ki tudná megmondani, kik idehaza a legbefolyásosabbak. Vannak mérések, egzakt számok, kutatások? Aligha. Akkor meg miről beszélünk? És, ha én holnapra egy olyan névsort csinálok, amelynek élén az MDF pénztárnoka áll, immár ők lesznek a legkorruptabbak?  

De most tegyünk úgy egy pillanatig, mintha Dávidék nem vetődtek volna újra árnyékra. Melyek is az állításaik? Nos, vegyük sorra: 1. a pártok pénztárnokai roppant fontos emberek; 2. különösen akkor azok, amikor sok pénz kell (például népszavazás); 3. a befolyásosságuk nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy a pártkasszákba áramló összegek nem  mindig tisztázott eredetűek. Tessék megmondani, de őszintén, van ezek között a „felfedezések” között egy is, amellyel bármely felső tagozatos diák ne lenne tisztában? Esetleg akad széles e hazában olyan hülye felnőtt, aki nem tudja, hogy a kasszára rálátók – legyen szó gazdasági igazgatókról, főkönyvelőkről, vagy éppen pártpénztárnokokról – mindig is kivételezett helyzetben voltak-vannak-lesznek (az emberek, aki túl sokat tudnak)? És, ha ez így van – márpedig így van –, minek ezért sajtótájékoztatót összehívni?