Orvosdilemma: menni vagy maradni?

[caption id="" align="alignleft" width="260"] A Nyugat-Európában szerencsét próbáló orvosok 15-20-szoros fizetést is kaphatnak
[/caption]Nem kevesebb, mint 1119 egészségügyi dolgozó kért igazolást külföldi munkavállaláshoz tavaly, tűnik ki az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal legfrissebb adataiból. A motiváció egyértelműnek látszik: a hazai bérviszonyok elől menekülnek. „Mi már régen figyelmeztettünk arra, hogy az uniós tagságunk után egzisztenciális robbanás várható az egészségügyben. Ám Magyarországon továbbra sincs normális fizetés, így nem meglepő, hogy egyre több orvos keresi külföldön a boldogulást” – mondta lapunknak Gyenes Géza. A Magyar Orvosi Kamara főtitkára szerint elsősorban a fogorvosok, háziorvosok, patológusok és az aneszteziológusok vállalnak külföldön állandó munkát, de ha évente „csak” négy labor szakorvos hagyja el az országot, ők is betölthetetlen űrt hagynak hátra maguk mögött.

„Luxus a magyar állam részéről, hogy öt-hat éves egyetemi orvosképzés után 136 ezer bruttó fizetést ad a kezdő orvosoknak. Ki lehet számolni, hogy ebből mennyit lehet hazavinni, de maximum 10 ezer forinttal többet, mint a minimálbér. Így nem csoda, hogy sokan elcsábulnak a külföldi bérek hallatán” – fogalmazott Gyenes. Ráadásul szerinte a kockázatok miatt az orvosok fél lábbal mindig a börtönben vannak.

„Cáfolnám azt a köztudatba épült sztereotípiát, hogy tömeges lenne az orvoskivándorlás” – monda el megkeresésünkre Aszalós Zoltán, az orvosközvetítéssel foglalkozó A-TEAM Hungary ügyvezetője. „Nagyon sok egészségügyi dolgozó jön jelenleg is Magyarországra például Erdélyből. Volt úgy, hogy a marosvásárhelyi nővérképző mind a 22 végzős tanulója magyarországi ajánlatot kapott, 20-an el is vállalták a munkát – meséli. Cégünk közvetítésével jelenleg mindössze 50 orvos, és ugyanennyi gyógyszerész áll munkába évente, elsősorban Angliában, és Írországban, de Németország, és Svédország a célpontok közt szerepel – mondta a cégvezető. „Fogorvosként, és gyógyszerészként csökkenni látszik az érdeklődés a kiutazás iránt, nőgyógyógyász, bőrgyógyász, fül-orr-gége szakorvosok pedig nehezen jutnak ki, hiszen ezek a szakmák azok, ahol egyelőre kisebb a bizalom a keletről érkező orvosok iránt” – tette hozzá. Aszalós Zoltán tapasztalatai szerint minden területen a nemzetközi tapasztalattal rendelkező, vezető magyar orvosokat keresik.

Egy másik vetülete a kérdésnek, hogy az egészségügyi dolgozóknak is – csakúgy, mint a gazdasági szférában – egyre inkább szüksége lesz a külföldi gyakorlatra, tehát nem kizárólag pénzkérdés a határon túli munkavállalás. Az ügyvezető úgy látja, a magyar migrációs kultúra egyelőre jóval gyengébb, mint például a lengyel. A fiatal orvosok többen állnak orvoslátogatónak, vagy dolgoznak gazdasági területen, mint ahányan merik vállalni a külföldi megmérettetést.

„A legfőbb különbség az itthoni viszonyokhoz képest, hogy ott csak valóban gyógyítani kell, hiszen azért fizetnek. A hazai bér tizenötszörösét. És mivel az orvos minőségi, következésképp drága munkaerő, nem is érdeke senkinek, hogy idejét „másra” pazarolják, a feladata ellátásához viszont mindent meg is kap. Asszisztenciát, írnokokat, technikai hátteret, hatáskört. Társadalmi megbecsülése pedig összehasonlíthatatlan a lassan évtizede zuhanórepülésbe kényszerített hazaival. E két tényező együttesen felelős a jelenségért, hogy hetente találkozom épp kimenni induló, zömmel fiatal kollégával. Ez pedig még az országnak okozott abszolút vérveszteségnél is több, hiszen a vállalkozni merők és képesek alkotják a zömöt. Ennyi orvost utoljára 1956-ban veszítettünk el.”

„A legfőbb különbség az itthoni viszonyokhoz képest, hogy ott csak valóban gyógyítani kell, hiszen azért fizetnek. A hazai bér tizenötszörösét. És mivel az orvos minőségi, következésképp drága munkaerő, nem is érdeke senkinek, hogy idejét „másra” pazarolják, a feladata ellátásához viszont mindent meg is kap. Asszisztenciát, írnokokat, technikai hátteret, hatáskört. Társadalmi megbecsülése pedig összehasonlíthatatlan a lassan évtizede zuhanórepülésbe kényszerített hazaival. E két tényező együttesen felelős a jelenségért, hogy hetente találkozom épp kimenni induló, zömmel fiatal kollégával. Ez pedig még az országnak okozott abszolút vérveszteségnél is több, hiszen a vállalkozni merők és képesek alkotják a zömöt. Ennyi orvost utoljára 1956-ban veszítettünk el.” „Nem is értem, miért maradnak itthon” „Én azokat nem értem, akik itthon maradnak. Norvégiába készülök, egyelőre 18 hónapra. Eddig tart ott a rezidensképzés, nálunk 26 hónap lenne. A legfontosabb ok természetesen a pénz” – mondta lapunknak Juhász Ákos. A frissen diplomázott orvos az oslói kórházban reményei szerint nyolcszor annyit fog keresni, mint itthon. Azt még nem döntötte le, hogy másfél év után hazajön-e vagy szemészként dolgozik Norvégiában tovább. Utóbbi melletti érv: hússzorosa lehet a bére a magyarországinál. „Az idősebb és a kezdő orvosok között külföldön tökéletes a munkamegosztás, többet lehet tanulni. A fő nehézség, hogy norvég nyelvvizsgát kell csatolni a jelentkezési laphoz” – mondta Juhász. -->