2008.01.09. 17:06
Meghalt a nagy nevettető
Elhunyt Körmendi János színművész, író. Türelemmel viselt hosszú betegség után, vasárnap szerettei körében érte a halál.
[caption id="" align="alignleft" width="180"] Nemcsak komikusként volt kiváló, több kabarétréfát és tv-bohózatot is írt
[/caption]Körmendi János, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész az elmúlt években teljes visszavonultságban élt. Az elmúlt években is számtalan felkérést kapott, saját elhatározásból mégis úgy döntött, nem lép többé színpadra. Az elmúlt évben egészségügyi állapota folyamatosan romlott, orvos felesége otthon ápolta.
Körmendi János Szegeden született 1927-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1946 és 1951 között végezte. A háború utáni első nagy színésznemzedék tagja, népi kollégista volt, főiskolai osztálytársa Sinkovits Imrének, Márkus Lászlónak, Gyurkovics Zsuzsának. 1951-ben, friss diplomával a zsebében lett a Madách Színház tagja, a körúti társulathoz harmincöt éven keresztül hűséges volt. 1987-ben szerződött a Mikroszkóp Színpadhoz.
Nyakig merült a színházban
Körmendi János művésze a rögtönzéseknek. Játszotta Próbakőt (Shakespeare: Ahogy tetszik), Holofernest (Shakespeare: Lóvá tett lovagok), Miskát (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Sylvestert (Moliére: Scapin furfangjai) Novotnyt (Schubert: Három a kislány). Filmekben is láthatta a közönség (Patyolat-akció, Krebsz, az Isten, Te rongyos élet). Levelek az urológiáról című kötete 1974-ben, az Életrajz két felvonásban 1987-ben, a Nyakig a színházban 1990-ben jelent meg.
Nemcsak komikusként volt kiváló, több kabarétréfát és tv-bohózatot is írt, a legnevezetesebb közülük Csehov Három nővérének paródiája, amelyet Márkus Lászlóval és Haumann Péterrel adtak elő a Magyar Televízió egyik szilveszteri műsorában. A fergeteges sikerű átirat ma is gyakran szerepel a kívánságműsorokban.
Körmendi János hatvan évet töltött a színpadon és több mint egy éve küzdött súlyos betegséggel. Művészi munkáját 1963-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1978-ban érdemes, 1989-ben kiváló művész. 2002-ben megkapta a Köztársasági Elnök Érdemérme kitüntetést. Csaknem hat évtizedes sokoldalú, művészi munkásságáért 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.