Leleplezések

Az egyik televízió (hadd ne mondjam, melyik) egy rejtett kamerával készült felvételt mutatott be, amely azt volt hivatott igazolni, hogy lám, lám, milyen áldatlan körülények is uralkodnak abban az egészségügyi intézményben, amelybe immár betette a „lábát” a magántőke. Az anyag – amelyet a HospInvest Rt. által közel egy esztendeje üzemeltetett gyöngyösi kórházban rögzítettek – egyebek mellett folyosón fekvő betegekről szólt, akiket úgy vizsgálnak meg, hogy közben jönnek-mennek a látogatók. Nyilatkozott aztán egy 87 esztendős hölgy is, aki szerint kevés az orvos és a nővér, s elhangzik az is, hogy a helyiek szerint ilyen állapotok nem fordultak elő mindaddig, amíg az önkormányzat kezében volt az intézmény. Úgy gondolom, teljesen világos, hogy a riport egy prekoncepció alapján készült, ami nem is lenne baj, ha megkísérelte volna a teljes igazságot feltárni, ha nem állít olyasmiket is, amiknek semmi közük a valósághoz, s ha megszólaltatja azokat, akik érdemi információkkal szolgálhattak volna a történtek hátterének megismeréséhez.

A kórház főigazgatója elmondhatta volna például, hogy ő sem tartja normálisnak, ha akárcsak egyetlen beteg is a folyosóra szorul, de az év elején annyira megugrott a betegforgalom (amely szerinte az ünnepek után megszokott dolog), hogy vagy ez a megoldás kínálkozott, vagy az, hogy hazaküldik a hozzájuk fordulókat. Most egyébként még a sebészeten sem tudták elhelyezni a belgyógyászatról kiszorulókat, hiszen az ismert időjárási körülmények miatt (ónos eső, jegesedés) ott is teltház volt. Nos, mint látható, az okok rendkívül hétköznapiak, a jelenség pedig – megkockáztatom – nem egyedi. Sőt, mi több, Gyöngyösön sem az. Olyannyira, hogy például 2005 februárjában az akkori lapom is beszámolt egy ugyanilyen helyzetről (fényképpel illusztrálva), amikor pedig kétszer annyi ággyal rendelkezett az intézmény, mint mostanság, s amikor még híre-hamva sem volt a magántőkének. Az akkori főigazgató azt mondta, még mindig ideálisabb benn tartani a rászorulókat  – ha a folyosón is  –, mert így legalább megkapják azt az orvosi ellátást, amit otthon nélkülöznének.    

Azt hiszem, azzal valamennyien tisztában vagyunk, hogy a magyar egészségügyben nagyjából úgy egymillió problémát kellene orvosolni. Ez már önmagában is elég teher, hát még, ha az amúgy sem ideális állapotokat – ilyen-olyan szándékoktól vezéreltetve – a valóságosnál is kaotikusabbnak, drámaibbnak igyekszünk bemutatni. Mint történt az most, vagy akár a minap annak a kislánynak esetében, akihez motoron ment két mentős, lévén az összes mentőautó foglalt volt. A politika akkor is skandallumot emlegetett (igaz, csupán egy napig, mert rájöttek, hogy hülyeséget beszélnek), holott csak egy szélsőséges helyzetnek lehettünk a tanúi. Ilyenek egyébként minden rendszerben előfordulhatnak, pláne meg egy olyanban, amely annyira kifeszített, mint a hazai egészségügy. Amely különben anélkül is elég siralmas képet nyújt, hogy azt még sötétebbre festenénk.