Kicsi huszár nagy tervei

[caption id="" align="alignleft" width="251"] Nem biztos, hogy életem végéig a színészetből szeretnék megélni
[/caption]– Miért döntött úgy, hogy vendéglátós lesz?
– Bármily furcsán hangzik, ezzel egy régi színházi problémát szeretnék orvosolni. Manapság ugyanis a színészek magánemberként alig találkoznak, előadás után nincs egy hely, ahová beülhetnének. Késő este a büfé már zárva, ha pedig étterembe megyünk, csak percek kérdése, s valaki biztosan elénk ugrik egy fényképezőgéppel vagy kamerával. Ez adta az ötletet, hogy nyitni kellene egy zártkörű színészklubot, ahol ehetünk, ihatunk és beszélgethetünk anélkül, hogy bárki azt nézné, hogy mit rendelünk, vagy miről csevegünk. No persze nem egyedül vágok ebbe bele: van egy vendéglátóiparban jártas üzlettársam is. Vele találtuk meg az ideális helyet Budapest belvárosában, amely több színházhoz is közel van. El is neveztük Kicsi Huszárnak, ami már szinte márkanév.

– Fenn tudnak tartani a színészek egy zártkörű klubot?
– Természetesen nem, de az a tervünk, hogy bizonyos napszakokban, mondjuk délután háromtól este kilencig a nagyközönség előtt is nyitva lesz a hely. Utána viszont már csak azokat fogadnánk, akiknek van tagsági kártyájuk.

– Állítólag sokat áldozott erre a tervre, komoly hiteleket vett fel. Miért ilyen fontos ez önnek?
– Mert nem biztos, hogy életem végéig a színészetből szeretnék megélni. Nem titok, hogy ennyi év után már nem ugyanazzal a lelkesedéssel vágok neki egy sok száz kilométeres utazást jelentő vidéki fellépésnek, mint a pályám kezdetén. Meg aztán az egészségemre is gondolnom kell és a gyerekeimmel is szeretnék több időt tölteni. A vendéglátás egy új egzisztenciát jelenthet.

– Vagyis elképzelhető, hogy egyszer csak bejelenti, hogy visszavonul?
– No azért ennyire éles váltásra nem gondoltam. Egy-két televíziós szereplésre, kisebb fellépésre mindig lesz időm. De azt a stresszt, amiben már több évtizede részem van, valószínűleg már nem bírom sokáig.

Bajor Imre

Született: 1957. március 9-én

Pályája: az Állami Déryné Színház gyakorló színésze, majd színésze (1976-83), 1984 óta szabadúszó.

Elismerései: Karinthy-gyűrű (1999).

Pályája: az Állami Déryné Színház gyakorló színésze, majd színésze (1976-83), 1984 óta szabadúszó.

Elismerései: Karinthy-gyűrű (1999). Nem biztos, hogy életem végéig a színészetből szeretnék megélni -->