Húszéves csúcs a Padláson

[caption id="" align="alignright" width="180"] Siker, boldogság, csalódás, a fél életem adtam ennek a darabnak
[/caption]– Hogyan is kezdődött?
– 1986-ban a Presser–Dusán szerzőpáros a zsennyei alkotóházba vonult el pár hétre. Azért, hogy megírják egy tévés mesesorozat és a soros Zorán-album zenei anyagát. Végül egyik sem sikerült, helyette azonban elkészült a Padlás. A zeneművet 1988 januárjában mutatták be a Vígszínházban, Marton László rendezésében. A darab azóta 650-nél több előadást ért meg, és több mint húsz éve műsoron van.

– Hogyan hat az idő, főleg ennyi idő egy előadásra?
– Inkább az új szereplők személyisége változtat az előadáson. Izgalmas dolog átélni ezt évadról évadra. Balázs Péterrel ketten vagyunk, akik a bemutató óta játszunk a Padlásban.

– Ön mennyit változott?
– Sokat, hiszen a fél életem lezajlott, amióta bemutattuk. Mindent átéltem két évtized alatt: sikert, boldogságot, csalódásokat. A legfontosabb változás, ami történt ebben a húsz évben, a kisfiam születése volt. Leginkább az változtatott meg.

– A kisfia látta már a Padlást?
– Hároméves volt, amikor először látta az előadást. Most nyolc, és azóta is az egyik kedvenc meséje.

– Szerencsés, mert bármikor megnézheti.
– Ó, nem. A kisfiam életében a színház ugyanúgy ajándéknak számít, mint a többi gyerek életében. Nem szerettem volna színházi gyereket nevelni belőle. Szerencsére sikerült megoldanom, hogy színházba menni nem muszájból kell, hanem családi programot jelent.

Pápai Erika

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1985-ben végzett Iglódi István tanítványaként.

Pályáját a József Attila Színház társulatában kezdte

1986-tól a Vígszínház társulatának tagja volt.

2000-től szabadúszó.

1993-ban Jászai Mari-díjat kapott.

Férjezett, egy fia van.

– Húsz éve műsoron van a Padlás, nyilván azért, mert a nézők szeretik. Pápai Erika is húsz éve van a Padlásban. Miért szereti?
– Szeretem a mondanivalóját. Azt, hogy észrevétlenül, nem oktatóan, hanem szépen szól az elmúlásról. A kisfiamnak ezzel a mesével magyaráztam meg, amikor elment a nagyapja. Másrészt szeretem a meséket, és imádok gyerekeknek játszani. Ez megőriz a lelkünkben valamit a gyermeki énünkből, s folyamatosan fiatalon tart.

– Meddig még?
– A Kölyök, akit játszom, egy 530 éves szellem. Van még tehát vagy 510 évem…

Pályáját a József Attila Színház társulatában kezdte

1986-tól a Vígszínház társulatának tagja volt.

2000-től szabadúszó.

1993-ban Jászai Mari-díjat kapott.

Férjezett, egy fia van. Siker, boldogság, csalódás, a fél életem adtam ennek a darabnak -->