Gaskó (h)arcai

Nagyon úgy tűnik, hogy Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek és a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) vezetője annyira belejött a sztrájkolásba, hogy már akkor sem tudna leállni, ha akarna. Pláne meg így, hogy nem is akar. Túl azon, hogy kijelentette, a vasútnál állandóan sztrájkhelyzet van, most egy újabb munkabeszüntetést hirdetett meg, amiből az is kiderül, hogy a tavaly decemberi, számára tökéletes kudarcot hozó akció sem kedvetlenítette el. Hogy Gaskó törekszik-e egyáltalán valamiféle megállapodásra, azt nem tudom, tény azonban, hogy a MÁV-nál lévő szakszervezetek mindegyike elfogadta a 2008-as béremelésre vonatkozó javaslatot, kivéve „természetesen” a VDSZSZ-t. Persze, még ebben sem találhatunk kivetni valót, végtére is egy érdekvédelmi szervezet miért ne követeljen többet, ha lát valamiféle esélyt, azt azonban már lényegesen nehezebb lenne megmagyarázni, miért támaszt olyan feltételeket, amelyeket szinte biztosan elutasítanak.

Már önmagában az is érdekes, hogy Gaskóék – az idei esztendőre elfogadott bérfejlesztésen túlmenően – a MÁV Zrt.-ből kiszervezett cégeknél dolgozó munkavállalók számára szeretnének egy 10 százalékos alapbéremelést elérni tavaly július 1-jéig visszamenőleg, ám ez semmi ahhoz képest, amilyen elképzeléseik a MÁV Cargo eladásából származó privatizációs bevétellel kapcsolatban vannak. Gaskóék ugyanis azt találták ki, hogy abból a 100 milliárd forintból, amelyért az osztrákok megvásárolták az említett céget, a dolgozóknak járna két és fél havi átlagbér. Hogy egészen pontosan mire is alapozzák ezt az igényüket, az számomra a mai napig nem világos, de azt tudom – mert hát a Cargo (is) az államé, következésképpen valamennyiünkké volt –, hogy ennyi erővel bármelyikünk (Önök is, én is) tarthatná a markát némi készpénzért. Továbbmegyek... Miért ne részesülhetnénk azokból az ezer milliárdokból is, amelyek a rendszerváltás kezdete óta befolytak a közös vagyon privatizációja révén? Gondoljanak csak bele..., betegre kereshetnénk magunkat.

Félreértés ne essék, nem azzal van problémám, hogy Gaskóék bele akarnak szólni a Cargo-pénz sorsába. Ha ugyanis azt mondják, kérem tisztelettel, itt van a mi nem igazán európai, végtelenségig legatyásodott vasutunk, amelyre költeni kellene, s úgy gondoljuk, abból a 100 milliárdból jutnia kellene ide is és oda is..., nos, ez esetben egyetlen szót sem szólok. Persze, ahhoz, hogy valakinek ilyen „eretnek” gondolat jusson az eszébe a saját pénztárcája helyett, olyan emberek kellenének, akik a vasútért élnek, nem pedig a vasútból.