Divatba jött a fehérarany

[caption id="" align="alignleft" width="160"] Varga Miklós ékszereit több uralkodóház tagjai is viselik – fotó: Kallus György
[/caption]Az ékszer olyan régi, mint maga az emberiség. Régebbi, mint a ruházat, mert az ember hiúsága és önmagát díszítő kedve már akkor is érvényesült, amikor még nem is öltözködött. Ötvösnek, ékszerésznek lenni azonban évezredekig csak kevesek kiváltsága volt. Nemesfémből készült ékszert ugyanis sokáig csak az uralkodó osztály tagjai viselhettek. Az ékszerészet újkori történetét a női emancipáció kezdeteitől számítják. Azóta az ékszer nemcsak rangot és gazdagságot jelent, hanem a divat meghatározó része is.

– Az ékszerdivatban is vannak hosszú és rövid távú irányzatok, de olyan gyorsan sosem változik, mint mondjuk a ruhadivat – mondta Varga Miklós ékszerész. – A klasszikus, nemesfémből készült ékszerek anyáról leányra szállnak, a divat ezért sem befolyásolhatja nagymértékben. Négy-öt évvel ezelőtt még az egészen pici, visszafogott ékszerek voltak divatban. Ez megváltozott. Most nagyon nagy divatja van a fémek közül a fehéraranynak, a nagyobb méretű ékszereknek, és az utóbbi években sok színes követ használnak az ékszerekhez. Utoljára ilyen nagy, színes ékszerdivathullám a háború után volt. Az aranyszabály azonban az, hogy az ékszer kiemelje a hölgyeken azt, ami szép. Ez akkor valósul meg, ha mindenki az egyéniségéhez illő darabot választ.

Varga Miklós a hazai ékszerészszakma egyik legismertebb képviselője. Több európai uralkodócsaládban is viselik az ékszereit, a szaúdi király felesége is kapott már ajándékba a műhelyében készült nyakéket. Erre ugyanolyan büszke, mint hogy az Esterházy család ékszereit is ő restaurálta. Ahogy királyi ékszereket készített a szépségkirálynőnek, Bodri Krisztinának is, aki a pekingi döntőn viselte kreációját. – Ne felejtsük el: a világháború előtt a magyar ékszerkészítőket egy lapon említették a bécsi és a párizsi mesterekkel – mondta Varga Miklós. – A rendszerváltás előtti évtizedek szabályozásai, például hogy korlátozták a nemesfém-felhasználást, nem tettek jót a hazai ötvösöknek. Ráadásul a vevőkör sem alakult ideálisan. Az elmúlt években szerencsére sokat visszaszerzett a szakmánk a rangjából. Egyre több olyan hazai műhely van, amelyből nemzetközi versenyekre is eljuthatnak a tervezők. Én legszívesebben platinából dolgozom, és arra vagyok a legbüszkébb, hogy az úgynevezett hálós technológiára világszabadalommal rendelkezünk az egész világon. (Ebben a fémszálakat hálószerűen helyezik egymásra, így alakul ki az ékszer formája.)

Varga Miklós egy-egy különlegesebb darabon hónapokig dolgozik. Amikor kedvenc ékszeréről kérdezzük, azt mondja, mindig az utolsót érzi magához a legközelebbinek. Most éppen egy platina nyakéket készít – közel 40 karát briliánsból –, amelyen több mint 250 munkaórát dolgozott. „A nyakék formája azóta, hogy egy nemzetközi kiállításon is bemutattuk, már a legnagyobb ékszerházak kínálatában is nagy divat lett” – meséli büszkén.

A leghíresebb magyar ötvösmunkák

Hazánk legértékesebb ékszerkincse a Mátyás király kálváriája nevet viselő aranykereszt. Súlya csaknem 7 kilogramm, 72 centiméter magas, és száznál több gyöngy, több tucat drágakő díszíti. A hazai ötvösmunkák közül a leghíresebb a Suki-kehely, amelyet a világ legdíszesebb gótikus kelyheként tartanak számon. Az 1440-es években készült. Különlegessége, hogy a szárán szentek és angyalok részletesen kidolgozott, apró aranyszobrai állnak. Mindkettő az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban látható.