Bicikli és lóláb

Bár a Magyar Posta Zrt.-nél nyilván szeretnék már elfeledni ezt a bicikli-ügyet, a dolog aligha fog menni, lévén egy-két, az ügyben érintett cég jóvoltából újabb és újabb információkhoz jutunk erről a sokat vitatott pályázatról és beszerzésről. Ami mellesleg teljesen érthető, hiszen nem kis üzletről van szó: közel ötezer bringáról, illetve több mint egymilliárd forintról. Most például az egyik legismertebb magyar kerékpárgyártó szólalt meg a tender kapcsán (korábban ők szállítottak a postának), nem csupán azt állítva, hogy bennfentes nyerte a kérdéses pályázatot, hanem azt is, hogy ők jóval olcsóbban lettek volna képesek legyártani azonos paraméterű bicikliket, mint a nyertesek. És, ha a vezérigazgató által mondott hetvenezer forint körüli összeg igaz (amely az ötéves szervizidő révén durván 120-130 ezer forintra jön ki), abból az is következik, hogy a posta által megvásárolni szándékozott járművekért darabonként közel százezerrel fizetnek majd többet. Négyezer-nyolcszáz kétkerekűnél ez bizony nem semmi pénz.

Az a tény, hogy a nyertes egy győri, alapvetően ingatlanok adásvételével, bérbeadásával, üzemeltetésével foglalkozó kft. lett, még nem mond túl sokat, mint ahogyan abban sem találhatunk kivetni valót, hogy a nevezetes kerékpárokat Szlovéniából hozza majd be (hajrá, támogassuk a magyar termékeket). Ám az áron már annál inkább lehet töprengeni. Mivel jómagam nem értek a dologhoz, így a szakemberek véleményére hagyatkozom, akik egybehangzóan állítják: a darabonként kétszázezer forintot megközelítő összeg erősen eltúlzott. A legfurcsább (hadd ne mondjam: a leginkább gyanús) körülmény azonban a pályázati kiírásban szereplő paraméterekkel függ össze. Bár erre a már említett magyar cég első embere is utalt, laikusként is könnyen észrevehetjük (lóláb), hogy a posta egy, a piacon már meglévő modellt írt körül (vagy inkább: írt le) a tenderben, amellyel egyfelől jókora hátrányba hozta a lehetséges vetélytársakat (akiknek még fejleszteni kellett volna), másfelől majdhogynem borítékolhatóvá tette a győztest. Hacsak nem hiszünk a szlovén cég disznó szerencséjében, ami feltétlenül kell ahhoz, hogy ők hajszál pontosan egy olyan (200 kilogramm teherbírású, az összes felszereléssel 28 kiló súlyú, stb., stb.) biciklit gyártsanak, amelyre a Magyar Postának szüksége van. (Ha netalán tévednék – amit nem hiszek –, örömmel venném, ha valaki kiszámolná, hogy egy ilyen „véletlennek” mekkora is az esélye.)

Azt hiszem, annyira senki sem naív, hogy azt gondolja, bármiféle komolyabb folytatása (pláne meg következménye) lesz az ügynek. Még lesz pár nyilatkozat, esetleg egy-két újságcikk, aztán ad acta kerül az egész történet. Amely leginkább azt szemlélteti, hogyan gurul (el) az adófizetők pénze.