A magyar bálna

Ami azt illeti, pártjaink villámgyorsan igazolták, hogy attól a hülyegyerekes magatartástól, amelyet néhány napja a szemükre vetettem (mármint, hogy minden botrányukat igazolhatónak tartják, ha azt a politikai ellenfél is elkövette), tényleg képtelenek megszabadulni. És bár az egymásra mutogatást igen visszataszítónak tartom, azért némi haszna is akad: nem utolsó sorban az, hogy – ha jól figyelünk – szépen, lassan kiderülhet számunkra az összes zavaros ügy, megkérdőjelezhető lépés. Ez idő tájt például arról kaphatunk képet, hogy a mindenkori kormányok milyen nagyvonalúan is bánnak a pénzzel, ha az adófizetők forintjairól van szó. Ezt a kérdést feszegette a fideszes Révész Máriusz is, mondván, nem érti, vajon miért képviselteti magát Magyarország az olyan nemzetközi konferenciákon, amelyekhez igazából az égvilágon semmi közünk sincsen. Ha ugyanis – tegyük fel – nem veszünk részt a bálnavadászati bizottság USA-beli ülésén, netán egy elhízás elleni, török tanácskozáson, bizonyára megspórolhattunk volna valamit a tavaly utazásokra költött 814 millió forintból, és akkor még  nem is beszéltünk az űrkutatási találkozókról avagy a korupció-ellenes egyiptomi összejövetelről.  

Találékonyabb kormányszóvivőknél ilyenkor máris kész a válasz, hogy tudniillik hazánk nem adta fel azt a reményét, miszerint egyszer majd óceánunk is lesz (bálnákkal), pláne meg még egy űrhajósunk (Farkas Bertalan II.), és hogy a korrupcióról szól konefercián milyen remek ötleteket leshettünk el (természetesen a védekezéshez), és így tovább.  Budai Bernadett azonban maradt a jól bevált sablonoknál: a „megmagyarázzuk”-nál és az „őket is bekenjük”-nél. Ezek körül az első arról szólt, hogy Magyarország az idők folyamán számos nemzetközi szervezet tagja lett, sok egyezményt írt alá, s az együttműködéssel bizony kötelezettségeik is járnak (ez igaz, de ettől még néhány – számunkra érdektelen, ám igen költséges – tanácskozást nyugodtan mellőthetnénk). A másik pedig arról, hogy az Orbán-kormány is pontosan ezt a gyakorlatot követte, ráadásul nem is takarékoskodott: Orbán Viktor csak 2001-ben annyi pénzt költött el repülőgép-bérlésre, mint a következő négy esztendőben Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc együttvéve.

Nos, engem, mint adófizetőt, baromira nem érdekel, hogy Gyurcsány Ferencék vagy Orbán Viktorék szórják-e a pénzem, sőt, az sem, hogy abból repülőket bérelnek-e orrba-szájba, avagy kilenc napon át az Egyesült Államokban múlatják az időt, a bálnák jogait taglalva. Különösen akkor nem, ha tőlem rendre türelmet, megértést várnak, azt, hogy még egy kicsit bírjam ki, mert rövidesen vége a hét szűk esztendőnek. Amely egyébként ki tudja, mióta tart. S ki tudja, meddig még.