(P)ártatlan politika

Nem hiszem, hogy hazánkon kívül túlzottan sok olyan ország lenne szerte a nagyvilágban, ahol két választás között is változatlan hévvel folyik a kampányolás. Nekünk viszont ez jutott. Mert nálunk egy-egy voksolás nem a lezárása az anyázásnak, a vádaskodásnak, hanem a nyitánya a harc újabb és újabb szakaszának. Hogy 2006 tavasza óta egyetlen perc nyugtunk sem volt, az tény, s nem várhatunk ilyet a közeli-távolabbi jövőtől sem. Most éppen a népszavazás kapcsán zargatnak bennünket, majd arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe, hogy aztán jöjjenek a 2010-es országgyűlési választások, amelyeket minden bizonnyal újabb és újabb referendumok követnek, és így tovább, és így tovább. Úgy tűnik, a magyar politikusok egy része már olyannyira belemelegedett a permanens kampányba, hogy ha idehaza nem talál erre lehetőséget, hát keres külföldön. Így például a most vasárnapi EP-választáokra készülő Romániában, még közelebbről Erdélyben.

Azt ne kérdezzék, vajon miért érzik úgy a Fideszben, vagy mondjuk a kormánypártok háza táján, hogy nekik bele kell dumálniuk az ottaniak dolgába, mert fogalmam sincsen. Annyi azonban bizonyos, hogy míg Orbán Viktor gőzerővel Tőkés László királyhágómelléki református püspököt támogatja, addig a kormányzat a Markó Béla vezette Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mellett áll ki. Valahol persze, az érintettek is tudják, hogy nem feltétlenül szerencsés, amit csinálnak, ezért aztán vagy fölöttébb szemérmesek, amikor erről a témáról van szó, vagy egyenesen letagadják, hogy bárki mellett is kampányolnának.

Gyurcsány Ferenc például a közös, román–magyar kormányülést használta fel arra, hogy kijelentse: nincs alternatívája annak, hogy a magyar nemzeti kisebbség közösségét a lehető legszélesebb egység alapján képviseljék, s hogy ennek az egységnek a megbontása a képviselet ellehetetlenüléséhez vezet. Ezért károsnak nevezett minden olyan törekvést, amely az erdélyi magyar közösség szétzilálását célozza. Bár a kormányfő – természetesen – neveket nem mondott, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljuk: a „legszélesebb egység” kifejezés az RMDSZ-re vonatkozott, míg az azt megbontani szándékozók említésénél Tőkés püspökre, illetve az őt patronáló Orbán Viktorra gondolt. A Fidesz elnöke ezzel szemben úgy tesz, mint aki roppantul csodálkozik az őt ért vádakon („Nem szorul rá Tőkés püspök urunk arra, hogy én kampányoljak mellette”), holott nem igazán van rá oka. Hacsak el nem hisszük, hogy az a kijelentése, miszerint Tőkés Lászlón kívül nincs még egy olyan ember a Kárpát-medencében – beleértve Kis-Magyarországot is –, aki e térség magyarságának egységét tudná képviselni, nem valamiféle kortesbeszéd, hanem egy (p)ártatlan megjegyzés. 

Egyébiránt arra az oly sokat emlegetett egységre valóban nagy szüksége lenne ez Erdélyben élő magyarságnak. És talán egyszer meg is lehetne teremteni. Különösen akkor, ha az anyaországi politikai erők nem annak megakadályozásán fáradoznának.