Fekete komédia magyar módra

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Kézdy György is feltűnik a sorozat egyik részének szereplői között – fotó: Kallus György
[/caption]„Az apró történetek leginkább a fekete komédia műfajához hasonlatosak – mondta el Bognár Tibor, a csatorna kreatív produkciós menedzsere. – A nézőknek igényük van rá, hogy olyan alkotásokat is lássanak, amelyek róluk szólnak. Azokon a helyszíneken játszódnak, ahol ők is élnek, olyan figurák legyenek bennük, akik az ő mindennapjaiknak a szereplői.” Egy ilyen szereplőt, jelesül egy lepattant alkoholistát alakít Bicskey Lukács a Tüzes víz című történetben. A cím a pálinkára utal, és a Nyitrai Illés által megtestesített öcs után a fránya ital a sztori harmadik fontos szereplője. „A sorozatban nagy szerepet játszik a halál – meséli az Argó néma bérgyilkosaként is ismert Bicskey. – De olyan abszurd módon, hogy a képernyő előtt a nézőknek szerintem hüledezni meg nevetni lesz kedvük.”

Nem véletlenül lett tehát Született Lúzer a sorozat címe. Az alkotás kizárólag magyar szereplőkkel, rendezőkkel és forgatókönyvírókkal készült. „Az HBO egyre nagyobb figyelmet akar fordítani a régiós gyártásra. Hiszen a térség tíz országában vagyunk jelen” – így Bognár Tibor. Az ötletgazdák fontos célja volt, hogy fiatal, még ismeretlen tehetségeket karoljanak fel. Egy „nagy öreg” azonban feltűnik az egyik történetben: ő Kézdy György. Bicskey Lukács, aki egy nemzedékkel jár mögötte, elismeréssel beszél róla. „Kiváló ember – mondja. – Emlékszem, amikor együtt játszottunk Szophoklész Antigonéjában. Ő volt Theirésziász, én pedig Kreón.” A skatulya tehát már korábban működött: a két viharvert ábrázatú férfi közül a jó és a rossz szerepének leosztásakor mindenki Virág dokija lett a pozitív, Bicskey a negatív hős. Amit az utóbbi egyáltalán nem bán – inkább jót nevet, ha azt mondják neki: „hiszen te nem is vagy olyan gonosz ember, mint gondoltam.”

Az öregek és fiatalok viszonyát is meghatározó korszellemen azonban a színész változtatna. „A régi morált kellene visszacsempészni a színházba és az egész világba. Annak idején mi a büfében felugrottunk, ha bejöttek a nagyok. Ez a tisztelet jele volt. Ma már az ilyesmi nem divat.”

Régi öregek és fiatalok

„Sosem felejtem el, amikor még a Nemzeti Színház Stúdiósaként sorban álltam a büfében – meséli Bicskey Lukács –, és jött Gobbi Hilda. Persze magam elé engedtem. Először szabadkozott, én erősködtem, végül elfogadta az udvariasságot. Egy karton Kent cigarettát vásárolt, amit aztán a kezembe nyomott. Azért mert én ilyen „rendes fiú” vagyok. Nekem vette az egészet. Ő maga mezítlábas Symphoniát szívott.”