Hírek

2007.10.18. 09:51

Mi és az egyenlőbbek

Miközben a T. Házban a honatyák másról sem beszélnek, mint a közélet megtisztításáról, maguk még a látszatra sem ügyelnek. Pedig ez az egész rendcsinálás hitelesebb lenne, ha először a saját porta válna makulátlanná.

Stanga István

Nem tudom, végül is milyen sorsa jut a mostanság oly sokat emlegetett „tisztasági csomag”, de annyi bizonyos, hogy a magyar közéletre tényleg ráférne már egy alapos „nagytakarítás”. Természetesen nem csupán a nagy port felvert Zuschlag-ügy miatt, hanem azért is, mert a rendszerváltás óta eltelt majd két évtized során alig volt év, amely ne hozott volna valamiféle szaftos botrányt. A legszomorúbb az, hogy ezekben mindig nyakig benne voltak a pártok, így aztán nem is vethettek egymás szemére semmit. Persze, nem is a konkrét esetek jelentik a legnagyobb bajt (ezek már csak afféle következmények), hanem a rendszer egészének hibái, no, és a szemléletmód. Ezeknek „köszöhetjük” – nagyon sok más mellett – a pártfinanszírozás megoldatlanságát, a képviselői javadalmazások (költségtérítések) körüli anomáliákat, és így tovább, és így tovább.

Hogy milyen sajátságos rendezőelvek szerint működnek nálunk a dolgok, azt egy friss példával lehet alátámasztani. Miközben az állam éppen azon szorgoskodik, hogy „lecsapjon” azokra a „hipergazdagokra”, akiknek 125 ezer forinton felüli „nagyberuházásokra” is futja (bár, mint mondják, erről még nincs kormánydöntés), azalatt az egyik hetilap egy meglehetősen furcsa gíyakorlatról számol be. A történet lényege, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti parlamenti bizottság több tagjai is fizetést, illetve különféle javadalmazásokat kapott olyan szervezetektől, intézményektől, amelyek (az I. Nemzeti Fejlesztési Tervnek köszönhetően) uniós pénzekhez jutottak különféle pályázatok révén.

Az ügy – amely egyébiránt érinti szinte valamennyi parlamenti pártot – nem feltétlenül visszaélésről szó, hanem azt a torz személetmódot mutatja, amelyet fentebb említettem. Noha nem akartam azzal a régi szöveggel előhozakodni, miszerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, de kénytelen vagyok, mivel a honatyák nem sokat tesznek azért, hogy a gyanúnak még az árnyéka se vetüljön rájuk. Mert én készséggel elfogadom (sőt, el is hiszem), hogy például sem a fideszes Pelczné Gál Ildikónak – aki különben az eseti bizottság elnöke –, sem a szocialista Szűcs Erikának nem volt semmiféle ráhatása arra, hogy a munkahelyeik összesen 2,5, illetve 4,9 milliárdos támogatást kapjanak, de jobb helyeken kínosan ügyelnek arra, hogy az ilyesminek még a látszatát is elkerüljék. Éppen azért abszolút igazat adok a lapnak, amely úgy véli, hogy a képviselők „maszekben” pontosan ugyanolyan szereplői a piacnak, mint akárki, ebből következően személyes érdekeik fűződhettek azon cégek, intézmények, pályázati sikeréhez, ahonnan maguk is ilyen-olyan jövedelemre (osztalék, díj, jutalom, stb.) tesznek szert.

Mellesleg erre a sztorira két szót sem vesztegetnék, ha ismételten nem igazolná azt a kettős mércét, amellyel olyan gyakran találkozunk. Mert mindaddig hiteltelennek tartom a különböző visszásságok és korrupciós jelenségek ellen meghirdetett harcot, amíg ez a bizonyos rendcsinálás messze elkerüli a T. Házat, azaz magukat a törvényhozókat. Ha majd ők is mindenről adnak számlát, ha majd megszűnnek a mutyizások, ha majd minden pénz az „asztal fölött” lesz, ha majd „üvegből” készülnek az amúgy feneketlen pártkasszák...., nos, akkor (de csakis akkor) elő lehet jönni a 125 ezer forintos ötletekkel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!