Hírek

2007.10.03. 20:27

Az egészségügy agóniája

Miközben idehaza a politikusok egymást anyázzák a reformok ügyében, a magyar egészségügy szép lassan leküzdi magát az európai ranglista legaljára. És mi még mindig azon vitatkozunk, maradjon-e minden a régiben.

Stanga István

Gondolom, a brüsszeli Health Consumer Powerhouse független egészségpiaci elemző és fogyasztótájékoztató céget nemigen lehet azzal vádolni, hogy Gyurcsány és az SZDSZ ügynökei lennének, márpedig az általuk publikált felmérés önmagában is indokolja, miért kell sürgősen változtatni a magyar egészségügyben. Már az is elég lehangoló, hogy a 29 vizsgált ország közül csupán a 24. helyet szereztük meg (az élen Ausztria, Hollandia, Franciaország, Svájc, mögöttünk Románia, Litvánia, Lengyelország, Bulgária, Lettország), az meg méginkább, hogy a vizsgálatot végző cég egyik vezetője a következő véleményt fogalmazta meg hazánkkal kapcsolatban: „Kevés olyan ország van, amelyik az egészségi ellátás átláthatóságának és javításának szükségességére ilyen világos példát mutatna.”  

A felmérés (amely a betegek jogaira és tájékoztatására, a mindennapi kezelésekkel kapcsolatos várakozási időre, a kezelések eredményeire, a rendszer nagylelkűségére és a gyógykezelés elérhetőségére terjedt ki) egyben azt is bizonyította, hogy ezen a téren sem minden a pénz. Vajon azok a szakemberek (élükön az orvoskamarával), akik az eddiginél jóval több pénzt követelnek a rendszerbe, mivel magyarázzák, hogy a legjobb „bizonyítványt” kapó Ausztriában az egy főre jutó egészségügyi kiadás – 2004-es adatok szerint – jóval kevesebb (3124 dollár), mint abban a Luxemburgban (5089 dollár), amely viszont csak a 11. az emített listán. Vagy hogy a mi 1323 dolláros költésünk alig rosszabb, mint a cseheké (1361 dollár), ám az utóbbiak mégis vagy tíz helyet „vertek ránk”. Természetesen ostobaság lenne azt mondani, hogy ne fordítsunk többet az egészségünkre (már ha tudunk), az azonban kérdés, nem fölösleges pénzkidobás-e minden forint, amit egy alapvetően pazarló rendszerbe ölünk.     

No, most nem is Magyarországon élnénk, ha az összes érintett (főként a politika és szakma) sokkal inkább elgondolkodna a dolgon, a tennivalókon semmint a saját hasznára próbálná fordítani a kétségtelenül gyalázatos tényeket. Csakhogy itt élünk, ezért aztán meghallgathattuk Szijjártó Pétert, aki elmondta, hogy a felmérés Európa szégyenpadjára ültette a magyar egészségügyet, s hogy az egészségügyi kormányzat a nemzetközi közvélemény előtt is megbukott. Szó mi szó, abban igaza van a Fidesz szóvivőjének, hogy bőven van miért pirulnunk, az viszont erőteljes csúsztatás, hogy erről csak és kizárólag az egészségügy mostani irányítói tehetnek.

Nézzünk egy-két konkrétumot... Az odáig még rendben van, ha a nem akut műtétekre való várakozási idők növekedéséért és a csecsemőhalálozás romló statisztikáiért (noha ez például mélyebb elemzést követelne meg) a szaktárca jelenlegi vezetőt tesszük felelőssé. De azt ép ésszel senki sem gondolhatja, hogy a kifogásolt dolgok zöme – kevés háziorvos használ elektronikus betegadatbázist,  nem kielégítő a biztosítási rendszer a műhibákra vonatkozóan, nincsen állandó telefonos vagy internetes információs rendszer, nincsen megfelelő rangsora az egészségügyi szolgáltatóknak – csak az utóbbi időket jellemzi. És legalább ilyen abszurd lenne feltételezni, hogy csak azért él kevés diagnosztizált rákbeteg legalább öt évet a betegségével, csak azért túl sok az elkerülhető halálozás, csak azért kerülnek lassan forgalomba a különféle gyógyszerek, mert mondjuk a minisztert Molnár Lajosnak, vagy éppen Horváth Ágnesnek hívják. Hogy csak egyetlen példát említsek... A rák- és a szívbetegek halálozási aránya idehaza mindig is rossz volt, függetlenül attól, hogy Csehák Judit, Kökény Mihály vagy Mikola István volt az egészségügyi kormányzat első embere. 

Szóval, azt gondolom, bőven itt lenne az ideje, hogy a politika valamennyi szereplője legalább azt belássa: a magyar egészségügy ezer sebből vérzik, s hogy szinte alig van olyan területe, amely európai összehasonlításban megállja a helyét. Oké, a tennivalókról lehet vitázni, bár, azokon se sokáig. Mert ha valahol igaz az a megállapítás, hogy a bőrünkre megy a játék..., hát, itt tényleg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!