Anti-Nobel melegbombáért és tehénlepény-vaníliáért

[caption id="" align="alignleft" width="240"] Minél több kardot nyel le egy kardnyelő, annál nagyobb a sérülés veszélye...
[/caption]Immár 17. alkalommal osztották ki a Ig Nobel-díjat a tudományos élet azon szereplőinek, akiknek munkássága értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett. Az Ig, az angol ignoble, vagyis fölösleges, alantas szóra utal. A díjazottaknak valódi Nobel-díjasok adták át az „elismerést” az Annals of Improbable Research – Valószínűtlen kutatások krónikája -, egyetemi tudományos vicclap rendezvényén.

Tavaly az emberiség olyan nélkülözhetetlen tudományos eredményekkel gazdagodott, minthogy a potencianövelő szerek csökkentik a hosszabb repülésekből adódó időeltolódás miatti jetlag-szindrómát. Az eredményeket három argentin, Patricia V. Agostino, Santiago A. Plano és Diego A. Golombek publikálta, s Ig Nobelt ért repüléstan kategóriában. Az orvostudományi Ig Nobelt a vaslogikával megáldott Dan Meyer és Brian Witcombe kapta. A brit páros megállapította, hogy minél több kardot nyel le egy kardnyelő, annál nagyobb a sérülés veszélye.

A közgazdasági Ig Nobelt egy találmány és kiagyalója vitte el, a tajvani Hszie Kuo-Cseng olyan eszközt szabadalmaztatott, amely hálóval fogja el a bankrablókat. A fő táplálkozáskutató Brian Wansink lett, aki megállapította, hogy 73 százalékkal ettek többet a levesből azok, akiknek a tányérjába észrevehetetlenül visszatöltötték a levest. Vagyis nem a gyomor, hanem a szem határozza meg elsősorban az étvágyat. Az év fizikusai egy amerikai-chilei kutatócsoport tagjai, akik tudományosan leírták a lepedő gyűrődését. A fő kémikusnak pedig a japán Jamamotó Majut választották. Neki sikerült tehéntrágyából vaníliaaromát szintetizálni.

Az irodalmi elismerést Glenda Browne ausztrál kutató zsebelhette be, aki az angol „the” szócska vizsgálatának szentelte tehetségét. Kiderített, hogy a névelő miként zavarja össze azokat, akik ábécérendbe akarnak rakni szavakat. Komoly nyelvészeti gyöngyszemmel állt elő Juan Manuel Toro, Nuria Sebastian-Galles és Joseph B. Trobalon. A spanyol lángelmék bebizonyították, hogy a visszafelé beszélt holland, és a visszafelé beszélt japán nyelv között a patkányok nem tudnak különbséget tenni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a normálisan, dallamosan beszélt két nyelvet már meg tudják egymástól különböztetni a rágcsálók. A biológiai anti-Nobelt pedig a már-már Brehm hírnevére aspiráló Johanna E.M.H. van Bronswijk kapta, ki összeállította azon ízeltlábúak és egyéb állatok listáját, amelyek egy átlag holland háztartásban használt matracban telepszenek meg.

Kizárólag a Béke-Ig Nobelnek nem lett gazdája. Az ugyanis titok, hogy kinek a szüleménye az a fegyver, amely felrobbanva az ellenségeskedő katonákban ellenállhatatlan szexuális vágyat ébreszt egymás iránt. Mivel a „Make Love, Not War” (Szeretkezz, ne háborúzz!) felhívásnak új értelmet adó találmányt nem sikerült konkrétan senki nevéhez kötni, az elismerésben az amerikai légierő ohiói Wright Laboratóriumának tudósai részesültek.