Kiszivárogtatók

Bár a különféle kiszivárogtatások szinte minden országra jellemzőek, hazánk ebben a tekintetben valószínűleg a képzeletbeli dobogó valamelyik fokán áll. Nem, nem az úgymond „hivatalos” kiszivárogtatásokra gondolok, s még csak nem is azokra, amelyeket a hírverseny szül, s amelyekre szinte naponta látunk példákat, teszem azt a rendőrségi nyomozások folyamán.

Az első esetben ugyanis valakik azért dobnak piacra egy-egy, hivatalosan még nem közölt elképzelést, hogy teszteljék a közvéleményt, az emberek reakcióit. A rendőrségi ügyekben meg (gondoljunk csak a Múzeum körúti erőszak ügyében kiszivárgott adatokra, így a DNS-vizsgálat eredményeire, a cellainformációkra, stb.) szó lehet bizonyos újságírók, médiumok által tett szívességek viszonzásáról, személyes kapcsolatokról,  esetleg (persze, ezt csak nagyon halkan mondom ki) az információk áruba bocsátásáról.

Amiről én beszélek, az az a kiszivárogtatás, amely kifejezetten rosszindulatú, s amely szinte törvényszerű ebben a politikailag megosztott országban. Említek egy friss példát... Kiszivárogtatás alapján több lap megírta, hogy az Országos Mentőszolgálattól legalább az emberek negyedét-felét elküldik majd, s hogy minden mentőálomáson csupán egy-egy autó marad. És mik a tények? Nos, az egészségügyi tárca valóban adott megbízást a szervezet pénzügyi átvilágítására. Az így született anyag (ennek részleteit juttatta ki valaki) azt mutatta be, milyen esetben teremtődne pénzügyi egyensúly a mentőknél, ugyanis az OMSz jelenleg súlyos adósságokkal küzd. Magyarul: itt nem szakmai javaslatokról volt szó. Sőt... Amint az azóta kiderült, nem leépítéseket, hanem létszámbővítést terveznek.

Hogy miért baj az ilyesmi? Képzeljék csak bele magukat azoknak a mentősöknek a helyébe, akik azt olvasták, hogy közülük minden második rövidesen az utcára kerül. S akkor még nem is szóltam azokról a – sokszor részben, sokszor teljesen valótlan – hírekről, amelyekkel egy egész országra hoznak frászt.

Azt ne is kérdezzék, hogy mit lehetne tenni, mert fogalmam sincsen. A minisztériumokban, a különféle hatóságoknál, stb. dolgozó, valamely politikai erő iránt elkötelezett fanoknak ugyanis hiába mondanánk, hogy milyen sokat ártanak a kiszivárogtatásokkal. Hiszen a többségük bizonyára azt hiszi, jó célt szolgál. Azt meg mégsem lehet, hogy kurzusváltáskor – a portásig bezárólag – mindenkit megbízható emberre cserélünk. (Én már azt a gyakorlatot is túlzásnak érzem, amellyel eddig éltek a pártok.)

 Apropó, pártok... Megoldást talán az jelenthetne, ha ők nem mutatnának érdeklődést az illegálisan kijuttatott anyagok iránt... De ez a gondolat annyira abszurd, hogy nem is folytatom.