Kirakhatják-e a nyolcvanéves férfit az utcára?

A házat ötven éve hárman vásárolták: az öregúr, a felesége és az anyósa. A feleség meghalt, nem sokkal később az anyós is beteg lett. Vele ekkor unokája, az idős férfi lánya eltartási szerződést kötött. A ház így az övé lett, elhunyt bátyja két gyermekének semmi sem jutott. Ez tizenöt éve történt. A házat az asszony a fiának ajándékozta, aki most mint tulajdonos el akarja azt adni.

Sajnos az idős úrnak nem sok esélye van – mondták a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában. Mivel sem tulajdon-, sem haszonélvezeti joga nincs az ingatlanon, nincs joga ott lakni sem. Az öregúr megpróbálhat pert indítani azért, hogy tulajdonjogot szerezzen a házon. Arra hivatkozva, hogy vásárláskor és az évek során ő pénzt fektetett bele. Ezt persze bizonyítani kell, ami, különösen ennyi idő távlatából igen nehéz.

A tulajdonigények nem évülnek el, de például egy eltartási szerződés megtámadása már időhöz kötött. Az anyóssal kötött szerződést a többi örökös megtámadhatta volna egy éven belül azután, hogy a szerződéskötésről tudomást szereztek. Tizenöt év múltán azonban kevés az esélyük. Az eljárást (ha mégis megpróbálkoznak vele) közjegyzőnél kell kezdeményezniük. (Az eltartási szerződésről tudni kell, hogy ennek fejében az ingatlan már az eltartott életében az eltartó tulajdonába kerül. Így az nem lesz a hagyaték része. Azzá csak úgy válhat ismét, ha az eltartási szerződést érvénytelennek nyilvánítják.)

Hogy az ügyben határozottan lehessen állást foglalni, az összes dokumentumot ismerni kell – tette hozzá a jogász.