Kampány és korrupció

Kis híján meghatódik az ember attól a nagy elszántságtól, amelyet a parlamenti pártok mutatnak a korrupció elleni harc ügyében. Mind a jelenlegi miniszterelnök, mind Orbán Viktor ex-kormányfő (utóbbi nem is olyan régen) múlhatatlanul szükségesnek nevezte a különféle manipulációk elleni fellépést, hogy a Magyar Demokrata Fórumról (amely egy „tiszta kezek hivatalának” felállítására is javaslatot tett ) már ne is beszéljünk. Én azonban ezeket a szándékokat mindaddig komolytalannak, propagandisztikusnak, álságosnak tartom, amíg a pártok, illetve maguk az országgyűlési képviselők nem a saját házuk táján kezdik a rendcsinálást.  

És most nem feltétlenül a számla nélkül elszámolt költségekre gondolok (noha akár gondolhatnék ezekre is), amely 2002 és 2006 között mintegy 5 milliárd forintot tett ki, hanem mondjuk az országgyűlési képviselői választások kampányköltéseire. Az utóbbival kapcsolatos jelenlegi szabályozás átláthatatlanságára, kurrupcióhoz vezető gyakorlatára akarta felhívni a figyelmet a Political Capital elemző cég, amely egy tanulmányban most azt vizsgálta, vajon milyen kampányt is lehetne folytatni a törvény által engedélyezett 386 millió forintból. Az eredmények, miként az azokból levonható következtetések, nem meglepőek.

Hogy ne áruljunk zsákbamacskát, rögtön leszögezhetjük: a 386 millió forint (azaz a képviselőnkénti 1 millió) semmire sem elég. Figyelembe véve, hogy Magyarországon a hivatalos kampányidőszak is igen hosszú (minimum 72 nap), a tanulmány készítői arra a megállapításra jutnak, amellyel idehaza eddig is tisztában volt minden épeszű ember: vagyis, hogy több milliárdra tehető az az összeg, amelyet ilyen célra költenek, s amelynek háttere nem kimutatható a pártok gazdálkodásában. Nekünk, választóknak fogalmunk sincs arról, hogy kik és milyen formában finanszírozzák a pártok kampányát, s hogy ezt később miként  viszonozzák a támogatottak.

A dolgok rendbetételére, a tisztább viszonyok megteremtésére időről időre láthatunk kísérleteket, ám ezek rövid úton elhalnak. Hogy miért? Nos, egyfelől a hatalmon lévőknek sohasem olyan sürgős már az ügy, mint az ellenzékieknek (érthető, hiszen az előbbieknek ilyenkor több barátjuk, lehetséges támogatójuk van). Másfelől meg ott van a félelem, hogy esetleg hátrányba kerülhetek a többiekkel szembe. Tudják, mint a futballban... Ott is a klubok vezetői lépten-nyomon felvetik, le kellene ülniük, hogy megbeszéljék, maximum mennyit fizessenek az egyre pofátlanabbá váló focistáknak. Aztán az egészből nem lesz semmi, mert mindegyik attól parázik, hogy ha ő betartja az egyezséget, a másik meg nem, akkor amaz előnyösebb helyzetbe kerül. Ezért aztán inkább mindegyik fizet, mint a katonatiszt, amíg csak bele nem rokkan a klub.

Egyszóval beszélgethetünk majd mindenféle nemes szándékról, csak előbb látni szeretném, mi történik a pártok, a kampányok finanszírozásának átláthatósága dolgában. Addig ugyanis, amíg ezen a téren nincs változás, a korrupció elleni harc emlegetése nem több hülye dumánál.