Élet és halál között

A legutolsó hírek szerint még mindig életveszélyes az állapota Kármán Irén újságírónak, akire ma hajnalban találtak rá a Duna partján, mégpedig a Lágymányosi és a Petőfi híd közötti szakaszon. Az első hírek szerint a három gyermeket nevelő nőt a XX. kerületben agyba-főbe verték, megkötözték, majd autóval a megtalálási helyére vitték, ahol aztán magára hagyták.  

Amint az ismert, az újságírónő az olajszőkítésekkel kapcsolatos ügyeken dolgozott már egy jó ideje. Hogy valakiknek nagyon nem tetszett, amit csinált, azt nem csupán e mostani, barbár cselekedet bizonyítja. Tavaly novemberben ugyanis már feltörték az autóját, amelyből egy táskát vittek el, továbbá egy olyan filmnek a kazettáját, amelyet szintúgy az „olajos” ügyek kapcsán készített. Sándor István (Papa), az egykori nyomozó e mostani eset kapcsán úgy nyilatkozott: Kármán Irén az utóbbi időszakban több olyan kijelentést tett televíziókban, illetve internetes naplójában, amelyeket többen egész bizonyosan nem néztek jó szemmel, s hogy neki sejtése is an arról, ki állhat a támadás mögött.

Nos, nagyon remélem, meglesznek a tettesek. Már csak azért is, mert nálunk eddig – ellentétben jó néhány országgal – még az oknyomozó újságíróknak sem kellett az életüket félteniük, ha a munkájukat végezték. Nem véletlen persze, hogy a „remélem” kifejezést használtam, mert – sajnos – egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy valaha is kiderül, kinek az érdekében, kinek a megbízásából történt ez a barbár támadás.

Hogy miért? Azért, mert az úgynevezett „olajügyekről” sem tudtunk meg semmit. Pontosabban: semmi lényegeset. Amit a közvélemény ismer, az nem több, mint hogy egyesek hihetetlen vagyonokra tettek szert ebből a bizniszből, amelynek virágkora az 1990-es évekre esett. S bár néhány „kis hal” horogra akadt, máig sem tudjuk, kik voltak a fő haszonélvezők, azaz kik voltak, akik a piramis csúcsán helyezkedtek el, miként azt sem, hogy az egészben volt-e szerepe (s ha igen, milyen)  a politikának, vagy az államhatalom képviselőinek.

Az átlagemberek többsége ma már aligha törődik az akkori eseményekkel, azok meg, akiket egykor foglalkoztatott az igazság kiderítése, réges-régen lemondtak a siker lehetőségéről. Éppen ezért érdemel meg minden tiszteletet az, aki nem adta fel, s szenvedélyesen, félelem nélkül harcolva próbálta meg feltárni a tényeket. S aki most egy kórházban küzd... az életéért.