Az EU legpesszimistábbjai

Az, hogy az öreg kontinens országaiban igencsak meglepődnek a magyarok pesszimizmusán, érthető, mi viszont, akik itt élünk, nem csodálkozunk ezen. Egy közelmúltbeli felmérés szerint ugyanis, amíg az európaiak egyre nagyobb bizalommal viseltetnek hazájuk gazdasága iránt, addig a magyaroknak csupán elenyésző része vélekedik úgy, hogy e téren rendben mennek a dolgok.

Ugyanilyen szemüvegen keresztül látjuk az Európai Uniót is, pontosabban a tagsághoz fűződő előnyök ügyét. Míg a megkérdezetteknek több mint a fele (57 százaléka) vélekedett úgy, hogy jó dolog az unió tagjának lenni, addig honfitársainknak csak 37 százaléka látta hasonlóképpen mindezt. Hasonló módon nyilatkoztunk arról is, vajon előnyös volt-e hazánknak a csatlakozás. Erre 40 százalékunk felelt igennel, s ezzel a legpesszimistábbak voltunk az egész EU-n belül. Ezeknek a számoknak az ismeretében fölöttébb különösnek tűnik, hogy a magyarok az átlagosnál nagyobb mértékben támogatják az EU bővítését és alkotmányát.

Nos, a gazdaság állapota valóban nem rózsás, ámbár – s itt most szakemberek véleményére hagyatkozom – nem is annyira siralmas, mint ahogyan beállítják. Az emberek egy része azonban (természetesen) nem feltétlenül a makrogazdasági mutatók alapján ítélkezik, hanem a saját helyzete, illetve a hallott információknak megfelelően. S ha ezeket vesszük figyelembe, akkor nem kell meglepődnünk azon, hogy nem sokan hisznek a „Pannon Puma” ugrándozásában.

Valami hasonló a helyzet EU-ügyben is. Ne feledjük, hazánkban egy percig sem volt kétséges, hogy az emberek zöme a csatlakozás híve, s ezt a szavazás igazolta is. Más kérdés, hogy sokakban élt valamiféle illúzió azzal kapcsolatban, hogy az unióba való belépésünk első pillanatától kezdve dől majd a pénz, amely – áttételesen – az életszínvonal emelkedéséhez is vezet. Ehhez képest mit kaptunk az EU-tól? Ultimátumokat. Hogy amennyiben ezeket és ezeket a megszorító intézkedéseket nem hajtjuk végre, jönnek a szankciók. Persze, világos, hogy ezekre éppen a magyar gazdaság válsága miatt volt szükség, de ez az embereket aligha hatja meg.

Különben nem véletlen, hogy a felmérés szerint például az írek 76 százaléka vélekedik pozitívan hazájuk EU-tagságáról, hiszen az, ami náluk történt valóban például szolgálhat az újonnan csatlakozott országok, köztük hazánk számára is. Az „ír csoda” arról szólt, hogy az európai integrációban való részvételt követően szinte mindenben (egészségügyi állapot, iskolázottság, életszínvonal, a gazdasági és az összes jóléti mutató) sikerült számottevően előrelépniük. Más kérdés – s ezzel nem akarok elkeseríteni senkit –, hogy az emltett „csoda” alapvetően a 1990-es években vált igazán érzékelhetővé. Azaz úgy két évtizeddel a csatlakozás után.