A magyar tévék nem vállalnának be egy Veseshowhoz hasonló adást

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Bár a valóságshow műfajának nálunk is van még jövője, bogárevős produkciójuknál durvább dolgok már nemigen kerülhetnek képernyőre
[/caption]Tizenöt évvel ezelőtt még mindenki merész sci-fi ötletnek tartotta a Menekülő ember című filmet, amelyben a főhősnek élő adásban kellett élethalálharcot vívnia a rá vadászó üldözőkkel. Ma már láthatjuk: igenis lehet egy vetélkedő tétje az emberi élet, a kérdés csupán az, hogy milyen ideológiát találnak ehhez. A Nagy Donor Show-nak például csak a legvégén derült ki, hogy csupán a versengő betegek valódiak (igaz, ők is tudták, hogy a műsor átverés), a veséjét felajánló súlyos rákbeteg nő viszont profi színész. Az utolsó néhány percig azonban minden hihető volt: a közvélemény háborgott, a politikusok tiltakoztak, a nézők pedig tömegesen küldték SMS-szavazataikat.

Azon túl, hogy az átültetésre váró szervek és a donorok ügye ezzel a húzással világszerte az érdeklődés reflektorfényébe került, az eljárás azt a dilemmát is felveti: vajon meddig terjednek a televíziós szórakoztatás etikai és törvényességi határai? Mert azt senki ne higgye, hogy a Big Brother vagy a Való Világ eltűnésével a valóságshow-k Magyarországon kikoptak az életünkből. Az emberi méltóság határait azonban a magyar képernyőkön leginkább a Rettegés foka című show feszegeti, amelyben a szereplők az ötmillió forintos főnyeremény reményében élő rovarokat, békákat, gusztustalan állati belsőségeket esznek, pókok és kígyók közé fekszenek.

Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója szerint mégsem lehet arról beszélni, hogy a műsorok a durvaságok felé mozdulnának. Szerinte inkább csak a módszerek változnak. "Az ókorban az arénában egymást ölték a gladiátorok, ma már ilyesmi elképzelhetetlen - jelentette ki. – A hollandiai műsorról is kiderült, hogy csak átverés. Megjegyzem, én már az elején sem voltam biztos abban, hogy egy szervdonorshow-nak csak negatív hatásai lehetnek: egy ilyen produkció ugyanis ráirányíthatja a figyelmet a szervátültetés fontos kérdéseire. Amikor például mi foglalkoztunk a vérkészletek problematikájával, érezhetően megnőtt a véradók száma." Kolosi szerint bár a valóságshow műfajának nálunk is van még jövője, bogárevős produkciójuknál durvább dolgok már nemigen kerülhetnek képernyőre.

A nagy konkurens TV2 még eddig sem hajlandó elmenni. Poich Lóránd, a csatorna programigazgatója úgy véli: kell, hogy legyen egy erkölcsi határ, amit egyetlen társaság sem lép át. A másik ember megalázása szerinte már túl van ezen. Arra a felvetésre, hogy akkor A leggyengébb láncszem című vetélkedő miként volt mégis vállalható, azt felelte: ha most visszanéznénk az akkori adásokat, kiderülne, Máté Kriszta beszólásai nem is voltak annyira durvák. "A magyar nézők érzékenyek, nem tetszene nekik egy sokkoló műsor - mondta a programigazgató. - Ettől függetlenül biztos lesz még valóságshow a magyar képernyőkön, a mi terveink között is szerepel ilyesmi, de a kedélyek borzolását elkerüljük. Ez ugyanis összeegyeztethetetlen a filozófiánkkal."

Az unalom és a botrány között egyensúlyozni

A valóságshow-knak az unalom és a botrány között kell egyensúlyozniuk. Minden valóságshow az emberek megalázhatóságára épül, s csak a társadalom tűrőképessége dönti el, hogy a készítők meddig tudnak elmenni – állítja Zsolt Péter médiaszociológus. A szakember, aki tanulmányt is írt a médiának eme szegmenséről, állítja: a műsorkészítők tudatosan feszegetik a határokat. "A valóságshow-knak szűk mezsgyén kell egyensúlyozniuk - mondta. – Ha visszafogott a műsor, unalomba fullad, de a túl botrányos tartalom is a produkció bukásához vezethet." Zsolt Péter szerint a magyar közönség nem tolerálna egy olyan attrakciót, ahol a résztvevők megalázó helyzetbe kerülnek, de további valóságshow-kra számíthatunk. Ehhez fel kell nőnie a kamasz korosztálynak, amelynek nincsenek emlékei az első szériákról.