Tudósokat a bulvárlapokba!

A GfK Hungária Piackutató Intézet vizsgálata szerint az emberek többsége a televízióban, illetve a bulvárlapokban gyakran szereplő színészek közül válogat, ha azt kérik tőle, nevezzen meg egy ma élő művészt. Ugyanakkor a megkérdezettek kétharmada egyetlen kortárs tudóst sem volt képes említeni. Ezek az eredmények állítólag a kutatást végző szakembereket is meglepték.

Hát, nem tudom, mi olyan meglepő a dologban. Sokak előtt ismert ugyanis az a tény, hogy a magyar ember naponta sok órát tölt tévézéssel. Akár a gyerekeket, akár a középkorúakat, avagy a nyugdíjasokat nézzük, minden korosztályban a világelsők közé tartozunk a képernyő előtt eltöltött időt tekintve. Ezért aztán egyáltalán nem furcsa hogy azokat ismerjük, akiket ott látunk.

A felmérés számomra sokkal inkább a különféle médiumok felelősségéről szól. Hogy tudniillik tényleg a valós értékeket közvetítik-e számunkra, avagy sem. Nagyon úgy tűnik, hogy pillanatnyilag az utóbbi megállapítás az igaz. Miért csodálkozunk azon, hogy honfitársaink döntő többsége egyetlen ma élő tudóst sem ismer? Vagy olyan sokat látunk közülük a kereskedelmi tévékben, a bulvárlapok címlapjain?

A helyzetet jól jellemzi az az anekdota (állítólag valós esetről van szó), amely az egyik színház büféjében történt az előadás valamelyik szünetében. Nos, egy Kossuth-díjas művészünk – aki maga is játszott a darabban – nem várta ki a sorát, előre ment, félvén attól, hogy elkésik a következő felvonásról. Mire a büfésnő a következő mondattal tette helyre: – Ne tessék tolakodni, kérem, a Pongó művész úr is kivárta a sorát. (Aki nem tudná: Pongó névre hallgatott valamelyik valóságshow egyik szereplője.)

Nagyon úgy tűnik, a tévéket és a bulvárlapokat a jövőben is a Pongók, a Bubuk, Böbék, Mucik és Macik uralják majd. E téren semmi okot sem látok optimizmusra. Örüljünk annak, hogy legalább az emberek egyharmadának derengett valami, amikor a tudósainkről faggatták. Az elégedetleneknek meg csak annyit mondanék: lesz ez még rosszabb is.