Lemaradtak a magyarok

„A taláros testület végleg lezárta a magyar tulajdonosok előtt a jogérvényesítés útját, miközben az állam külföldi magánszemélyeknek összesen több tízmilliárd forintot fizetett ki, illetve fog kifizetni a következő tíz évben az értékpapírok után” – sérelmezte a döntés után a magyar kötvénytulajdonosokat képviselő egyik ügyvéd. Vad Tibor közölte, hogy a bíróságok után, az Ab is elévülésre hivatkozva tagadta meg a követelés érvényesítésének lehetőségét. 1945 előtt általános gyakorlat volt, hogy az állam és az önkormányzatok, városok, vármegyék közössége kötvénykibocsátással fedezte költségvetési szükségletei egy részét. A kötvények jelentős részét értékálló valutában bocsátották ki, így azokat sokszor külföldiek vásárolták meg. A legtöbbet Budapest bocsátotta ki, a székesfővárosnak azonban nincs jogszabályban rögzített jogutódja, hasonlóan a vármegyékhez.

A legnagyobb vásárlók a magánszemélyek mellett a nyugdíjbiztosítók voltak. A kötvényeket tőzsdén lehetett adni-venni, ahol külföldön még az 1970-es évek végéig szerepeltek ezek az értékpapírok. A világháború után a magyar állampolgárok számára lehetetlenné tették az igényérvényesítést, hogy bírósághoz forduljanak, egészen 1988-ig. A külföldi kötvénytulajdonosokkal a magyar állami szervek kétoldalú, titkos megállapodásokat kötöttek, és az 1950-es években megkezdődött a külföldi kötvénytulajdonosok kifizetése, ami várhatóan 2017-2018-ig tart. Az eredeti követelésállomány összesen mintegy 60 milliárd forint volt, aminek 90 százalékát külföldiek birtokolták.

A még életben lévő néhány száz idős magyarországi kötvénytulajdonos összesen mintegy 300-400 millió forintos követelését több tucat polgári perben próbálták érvényesíteni az 1990-es évektől közepétől, eredménytelenül.