Kedvencemre egy idegen kutya bukik

A panaszos, bármilyen furcsán hangzik, elvileg valóban joggal követelhet kártérítést. Az eb ugyanis az ő személyes tulajdona, és mint ilyen hasznot hajthatott volna neki – mondja ügyvéd szakértőnk. Mert vegyük például egy autó hasonló esetét. Valaki mondjuk befesti gépkocsinkat olyan színűre, amilyenre mi nem szeretnénk. Sőt, egyáltalán nem akarjuk, hogy járművünket bárki is befesse.

A károkozást persze a fenti esetben szerfölött nehéz bizonyítani. Először is a kár összegét kell megállapítani. Ehhez érdemes igénybe vennünk állatorvos szakértő segítségét. Ő megbecsüli, hány kiskutyára számíthattunk volna. A következő lépés a legnehezebb: az ok-okozati összefüggés bizonyítása. Vagyis annak megállapítása, hogy a másik kutya magatartása és a keletkezett kár között egyenes összefüggés van. Kérdés lehet: készültek-e fényképek? Vannak-e tanúk?

Az ügyvéd nem hiszi, hogy a dolog meggyőzően igazolható. Már csak azért sem, mert az alperes hivatkozhat a másik fél kármegelőzési kötelezettségére. (Sokan nincsenek tisztában vele, hogy nemcsak a vétkes lehet hibás, hanem mi is, ha nem vigyázunk értékeinkre. A biztosító sem fizet, ha tárva-nyitva álló ajtó mellett lopták el holminkat.) A keverék kutya tulajdonosa így tehát kérdezheti például, miért nem tartotta a tulajdonos a nagyértékű kutyát pórázon, miért nem figyelt rá jobban.

Az ilyen problémát tanácsos peren kívül, közvetítő eljárással, békéltetéssel rendezni. Jobban megéri, mint végigcsinálni egy bírósági procedúrát. Az eset az emberi együttélés minőségéről szól.