Színjáték egy nap alatt

Hogyan írjunk sebtében drámát? Egyáltalán lehet-e egyetlen újságcikkből értékelhető művet, a közönség számára vonzó színházi programot kreálni? Ez volt a már-már hamleti kérdés a Budapesti Kamaraszínházban – pontosabban: a teátrum Nagymező utcai centrumában, a Tivoli intim terében. A kérdés évről-évre „elhangzik”. Tegyük gyorsan hozzá: évről-évre méltó választ is kapunk mindenre, hiszen úgy fest, drámaíróink egyáltalán nem ódzkodnak a rapidmunkától. Mondhatni, már mindenki, aki számít benevezett a nagy agy- és szópróbára. Írt egy nap alatt tegnapi hírből drámát avagy komédiát Spíró György, Görgey Gábor, Pozsgai Zsolt, Szilágyi Andor, Kertész Ákos és Hernádi Gyula is. Idén két idősebb és egy ifjabb tollnok (Gosztonyi János, Fráter Zoltán és Nényei Pál) próbálta meg a majdnem lehetetlent.

E sorok írója, mint zsűritag figyelte, kémlelte az előadásokat, s emelt végül kalapot a bátor írótriász előtt. Mert nem könnyű „szülés” ez. A Tivoliban este héttől tizenegyig sorjáztak az ötvenpercesek. Volt amelyik már késznek tűnt, akadt, amelyik félkésznek mutatkozott, egy mű pedig – legyünk őszinték – javarészt a művet színpadra álmodó lelkes rendezőnek és színjátszóknak köszönhetően került a még értékelhető „kalapba”. Nem csoda, hogy idén a zsűri a legjobb színjátékról heves vita nélkül határozott.

Nyényei Pál ahogy@ tetszik.hu (Zűrzavar egy felvonásban) című színműve meggyőzte a zsűrit. Igaz, Almási Tóth András az arctalan, a világháló látszatvilágában kóborló  egyenemberekről szóló írásművet értő módon, sok humorral dolgozta fel. Az egynapos színjátékot (be)vállaló színészeken látszott is, hogy élvezik a mókát. Különösen Karácsony Zoltán, Kovács Ferenc, Nagy Enikő és Szabó Margaréta volt elemében. Nem meglepő hát, hogy közülük kerültek ki a különdíjasok is. Igaz, a zsűri tagjai a legjobb férfi- és női alakítások megszavazásakor már összeszólalkoztak. A Nagy – Szabó viadalt végül utóbbi nyerte, tényleg csak hajszállal.

Gosztonyi János is emlékezeteset alkotott. Igaz, a Vasárnap Reggel múlt heti számából átvett „Nyomoznak utánunk a világhálón” című cikk talán neki okozott a legtöbb fejtörést. A Jászai Mari díjas író ugyanis 1926-ban született, így a világhálóval nem kötött eleddig szoros barátságot. Az író a Tivoli pódiumán, még a díjak átvétele előtt maga is megvallotta a közönségnek, fogalma sincs arról, mifene az az iWiW, no meg, hogy kik azok a HR-vezetők.

Innen startolt tehát. Ehhez képest a „Nyomoznak utánunk a világhálón, avagy zavarosan folynak a vizek” című vígjáték kellemes perceket szerzett a publikumnak.  Igaz, a sikerben jelentős szerepe volt a rendező Kállóy Molnár Péternek is, aki a világháló helyett a múlt és a jelen ellentmondásaira és azonosságaira hívta fel a figyelmet, s a játék középpontjába egy szerelmes szerecsent tett, aki a kulturális különbözőségek ellenére megpróbálja megérteni, miért olyan egy magyar család, amilyen. Mint utaltam rá, az elsőként bemutatott Böngészősáv (Fráter Zoltán szerzeménye) hozta a legkevésbé lázba a zsűrit. Az öltönyös-macsó-üzleti világ diliházba költöztetése nem tűnt túlságosan eredeti ötletnek. Domány Attila egy pici szerepből így is kihozta a maximumot – kiérdemelve lapunk különdíját.